Feltöltve: 2008-03-02 09:09:13
Megtekintve: 6050
A jószívű madárijesztő
Rongyból varrtak néki, foltos nagykabátot
A vetésen kívül mást még sosem látott
Szerette a búzavirág illatozó kékjét
Nevette a színes határ vidám aprónépét
Nyári zápor könnyet rajzolt gesztenye szemébe
Arany hajnal mosolyt lopott magányos lelkébe
Szomorúan csodálta a szabad madár reptét
Sárga cinkét, öreg varjat, villás farkú fecskét
De jött a tél a jéggel, hóval metsző szelek hátán
Reményvesztett szalmabáb lett, a fagyos rétek láttán
Éjjelenként pityergett, ha nem hallotta senki
Nem tudta a boldog nyarat soha elfeledni
Kismadarak csicsergését őrizte lelkében
Tavaszillat emlékeit sírta énekében
Rideg télben elaludt, de lelke most is tárva
Halott bábú jószívében a szeretetet várja
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!