Mordul a szél, kócot kefél hajamba.
Csiklandozva játszadozik nyakamba.
Huncut csókot lehel, táncolva ünnepel:
Tavasz üzenetét hozza, s húz előre kézen fogva.

Köszöntik őt madárdallal, füttyel válaszolva nyargal.
Átsuhan a tájon, fogva erősen kabátom.
Végigsimít minden zöldet, felkavarva a földet.
Levelekkel kergetődzik, fák között jól elrejtőzik.

Mikor unja, visszalibben, orromra pihét fúj
Kócolja megint minden tincsem.
Susogva és kotnyelesen, átadta az üzenetet:
Tavasztündér – vele együtt – ma reggelre megérkezett!