Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lacka
Alkotások száma: 2
Regisztrált: 2008-02-28
Belépett: 2009-03-02
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (2)
Feltöltve: 2008-02-28 21:56:29
Megtekintve: 7820
Történt 1.
Az egész csak véletlenül kezdődött…
…, ha akkor hazamegyek, most nem lenne mit mesélnem…

Azon a délutánon gyönyörű idő volt, siettem, de mégis még egyszer utoljára elmentem, a könyvtárba. Behúzódtam az egyik sarokba, és felmentem az internetre. Gyorsan el akartam intézni a dolgaimat, elolvasom a leveleimet, megnézek egy-két dolgot, és megyek haza, elkezdtem beszélgetni ismerőseimmel, bemutattak egy lánynak, akinek hasonló volt az érdeklődési köre, mint az enyém. A lány nem volt egy mindennapi teremtés, furcsán, régiesen öltözött, mégis nagyon jól nézett ki. Miután végeztem, elindultam haza, otthon, szokás szerint nem várt senki. Ki is várt volna, hiszen éltem az agglegények életét, látszólag. De a valóságban minden pénzemet félretettem, hogy majd egyszer megnyitom álmaim iskoláját.
Kyrával, még sokszor találkoztunk. Mint kiderült közös ismerőseink is besegítettek, de hálás vagyok nekik. Hamar kiderült, hogy mint az első ránézésre látszott, nem is volt olyan törékeny lány szinte olyan jól értett a fegyverforgatáshoz, és a harcművészetekhez, mint én, ha nem egy kicsit jobban. Végül egymásba szerettünk, összeházasodtunk. Majd nemsokára megnyitottuk közös iskolánkat. Ez nem egy hagyományos iskola volt, itt nem matematikát, meg olvasást tanultak a diákok, hanem harcművészetet, önvédelmet, fegyelmet, és önismeretet. Bár sokak szerint ez elősegítette azt, hogy a fiatalok többsége rossz útra tért. Ez nem volt igaz és később ez be is bizonyosodott. De erről majd később.
Egy téli napon a rendőrségről felhívtak és megkértek, hogy segítsek nekik, az egyik iskolai előadáson, a főiskolán. Elvállaltam, gondoltam miért ne, időm is volt rá, meg hát jól jött az ingyen reklám is.
Az előadáson, a rendőrök elmondták maguk kis mondókáját, a „rossz dolgokról”, elmondták, ezek milyen büntetést vonnak maguk után. Nekem, csak annyi volt a dolgom, hogy mondjak pár szót a harcművészet egyik céljáról, a jellemfejlesztésről, de ez még annyira sem érdekelte a jelenlévőket, mint a rendőrségi előadás. Legtöbben azt szerették volna, hogy mutassam be, amit tanítok.
Néhány napig az előadás után elég nagy volt az érdeklődés az iskola, és az ottani oktatás után, de mivel az elvárások elég nagyok voltak, ezért sok mindenkit elküldtünk. Ugyanis Kyrával már az iskola nyitásakor megegyeztünk, hogy csak olyanokat veszünk fel, akik nem arra akarják használni ezt a tudást, hogy felülemelkedjenek másokon, azok kárára. Emiatt sok diákomat piszkálták, amiért ide jár, de komolyabb baj nem lett belőle.
Egy nap egy eléggé furcsa szerzet tévedt be hozzánk nem nézett ki túl jól. Kért egy kevés vizet, és hogy had pihenhessen egy kicsit nálunk. Mi pedig folytattuk a gyakorlást. A furcsa idegen, amilyen hirtelen jött, ugyanúgy távozott. Nem is láttuk évekig, de egyszer újra bejött az iskolába – talán két-három évvel az első után – de most egész máshogy nézett ki, mint először nem furcsa, régi, szakadt ruhában, hanem szinte új öltönyben volt.
- Üzleti ügyben jöttem, a segítségüket kérném – mondta.
- Miben tudnánk mi egy ilyen… gazdag embernek segíteni?
- Az öltözék ne tévessze meg. A nevem Sparx.
- Örvendek – mondtam, és kezetráztam vele, és hellyel kínáltam.
- Köszönöm. Térjünk is rá a lényegre. Én régész vagyok, és egy, illetve négy „relikvia után kutatok, már idestova húsz éve kerestem egy tekercset, ami elvezet ezekhez, a tárgyakhoz.
- És megtalálta?
- Igen, de egyedül nem tudom megkeresni őket.
- Miért nem? Talán nincs elég embere hozzá?
- Tudja, ehhez négyezer ember is kevés, és mégis négy elég.
- Ezt hogy érti?
- A négy relikviát, csak négy ember tudja megszerezni.
- Mégis mi ezekben, a relikviákban olyan különös?
- A négy relikvia, négy fegyver, ami szinte korlátlan hatalommal ruházza fel, azt akié. De csak az tudja használni, aki elég erős hozzá, akár jó az illető, akár nem.
- De honnan tudja, hogy mi alkalmasak vagyunk rá?
- Tudja én már jártam itt, két és fél éve, akkor beengedtek, míg megpihentem.
- Igen emlékszünk.
- Akkor láttam önöket küzdeni, és láttam valamit a szemükben, de arra kérném önöket, hogy küzdjenek meg velem, és akkor megbizonyosodhatok arról, hogy valóban maguk-e azok, akiket még kerestem.
Beleegyeztünk, az öreg kérte, hogy ne fogjuk vissza magunkat. Harc közben olyan dolog történt, amit még életemben nem láttam. Először az tűnt fel, hogy szinte izzik az öreg körül a levegő, majd később, ha sokat ált fél lábon, kicsit megperzselődik a szőnyeg a lába alatt, majd egyik pillanatban hatalmas sikítást hallottam mellőlem, Kyra volt az. Úgy fél méterrel a föld fölött lebegett. Erre az öreg elmosolyodott, és elégedett arcot vágott. Mikor pár másodperc múlva Kyra megnyugodott, és mellékesen újra két lábbal állt a földön, folytattuk a beszélgetést.
- Nos ezt láttam bennetek, már az első találkozásunk alkalmával.
- Elnézést kérek, de egy pillanatra nekem el kell mennem.
- De mi ez, hogy…? – kérdezte Kyra.
- Mindjárt megérted. Ez a tekercs, mindent elmagyaráz. Élt egyszer a földön egy nagyon erős ember, egy mágus leigázott mindenkit, aki az útjában volt megölte, de élt a világban négy erős harcos, akikhez eljutott a mágus gonoszságának híre, és felkerekedtek, mind megküzdöttek vele, külön-külön, de egyikük sem volt elég erős, hogy legyőzze. Ezért közös erővel bebörtönözték, és a börtönt lepecsételték. A tekercs arról is ír, hogy eljön négy harcos, akiknek lesz elég hatalmuk, nem csak bezárni, de el is pusztítani. Ezeknek az embereknek olyan erő lesz a birtokukban, ami előttük még senkinek. ezek az erők a repülés, a gyorsaság, a láthatatlanság, és a tárgyak mozgatása.
- De maga… magának nem ez a képessége.
- Igaz, de én csak őrző vagyok.
- Őrző?
- Édesapám, és az ő apja őrizték ezt a tekercset. A mi feladatunk volt vigyázni rá, és ha eljön az ideje megkeresni titeket. Édesapámtól ellopták a tekercset, de fél éve egy véletlen folytán megtaláltam, de nem olyan volt, mint előtte, mármint nem ugyanaz volt a szövege, több írás volt a papíron, de nem most írták rá, az új szöveg ugyanakkor íródott, mint az eredeti szöveg.
- És mit jelent az új rész?
- Még nem sikerült teljesen lefordítani, de már annyit tudok, hogy valamiféle idézésről van benne szó.
- Minek az idézéséről?
- Mint már mondtam, még csak részben tudtam lefordítani. Egyelőre ennyi, a többit, majd ha megegyeztünk. Pár hét múlva visszajövök, addig gondolkozzanak rajta. Viszlát.
Azzal el is ment, Kyra és én, még sokáig beszéltünk a dologról, ő el akart menni, meg akarta tudni, mi történt vele, és miért. Nekem volt egy rossz érzésem, kicsit kételkedtem abban, amit mondott. Folyton az a gondolat furakodott a fejembe, hogy sok olyan dolgot hallgatott el az öreg, ami nagyon is lényeges.
Pár hét múlva, ahogy ígérte meg is jelent, de csak Kyrával beszélt. Mivel én nem tartózkodtam otthon. Őt sikerült is rávennie, hogy vele tartson, mert mire haza értem, csak egy cetlit találtam, amin csak annyi volt írva:
- Ne aggódj, nem lesz semmi bajom. Két hét, és már otthon is leszek.
Eleinte nem is aggódtam miatta, de mikor eltelt a két hét, sőt már lassan a hónap is, akkor már kezdtem ideges lenni. Egyik nap az öreg újra betoppant, az edzőterembe.
- Hol van Kyra? – ez volt az első gondolatom, mikor megláttam?
- Ne aggódj, jól van.
- Nem azt kérdeztem, hogy „hogy van”, hanem hogy HOL!
- Először nyugodj meg, utána mindent elmondok. Rendben?
- Akkor hallgatom.
- Először is tudnod kell, hogy jól van, és ő kért meg, hogy jöjjek el érted. Másodszor, azért küldött el, mert szerinte te tudni fogod mi a teendő abban a helyzetben, amibe került.
- Mi? Milyen helyzet? Valami baj történt?
-Sikerült lefordítani a tekercs új részét, arról van benne szó, hogyan kell megidézni olyan lényeket, amik… hogy is fejezzem ki magam, hogy te is megértsd. Hogy kell Démonokat megidézni. Ezek a démonok fel tudják törni a mágus börtönén lévő pecsétet. Ezért van Kyra bajban, és ezért kéri a segítségét.
- Rendben. De előbb nézze meg ezt. Miután elment nyomozgattam egy keveset, mert ismerős volt a története, és rossz érzésem volt felőle. Tudtam, hogy valamikor már hallottam, egy régi mesét, amiben a maga által említett négy harcos szerepel, de nem a múltban, hanem a jelenben. Ez a történet, amit én hallottam, egy prófécia. Ami így szól: „Eljön majd a gonosz a földre, és minden el fog lepni, de ugyanekkor eljön négy harcos is, kiknek ereje nem mérhető, izmaink erejéhez nem hasonlítható. Ők fognak harcolni minden gonoszok leggonoszabbjai ellen.” Ez a történet, hasonlít az önéhez, sőt, én úgy gondolom, hogy a két dolog egy és ugyanaz.
- Igen igazad lehet, de ha tényleg úgy van, ahogy mondod, akkor mégjobban kellene sietned, hogy segíts neki.
- Rendben elmegyek, de ha a két dolog megegyezik, akkor én oda édeskevés leszek.
- Csak nem gondolod, hogy Kyrát teljesen egyedül küldtem oda? Már csak te hiányzol, hogy a négy harcos együtt legyen.
- Akkor induljunk
- Mielőtt elindulunk, meg kell tanulnod, rendesen használni a képességeidet, mert különben, csak kolonc lennél a nyakukon.
- Higgye el, meg tudom magam védeni.
Ez csak az első, de ha jó akkor lesz folytatás. Kérek kritikát.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-03-02 20:14:52
Köszönöm mindhármótoknak a hozzászólást. Igazad van somaleXia tényleg visszafogtam egy kicsit magam, először mert ez az első írásom, és kicsit tartottam tőle, hogy nem sikerül, túl fényesen, másodszor pedig, még nehezen megy úgy leírnom, ahogy az a gondolataimban megjelenik.
Mégegyszer köszönöm a hozzászolást, és a kritikát. :)

ja és nemsokára lessz folytatás.:D
2008-02-29 15:56:20
Valóban nem rossz!

Egyetértek Chillivel, tényleg emlékeztet ici-picit egy száraz forgatókönyvre.
A történet izgalmas fantasy, ezért (szerintem) a leírását is kicsit mozgalmasabbra kellene venni. Nekem végig az motoszkált a fejemben, hogy olyan, mintha tényközlésszerűen mondanád el a story-t.
Lehetne belevinni sokkal több jelzőt, hasonlatot, és egyéb fogással élni, mellyel jobban érzékeltethetnéd a hangulatokat, lelkiállapotokat.
Pl. mikor Kyra, a barátnő, túl hosszú időre eltűnik, valahogy nem érzem a fiú idegességét, az idegennel szembeni számonkérését e miatt.
"...kezdtem ideges lenni." Mondja a fiú, és írod Te. Ez kevés! Olvasom, de nem érzem.
Egy példa, hogy értsd:
"...kezdtem ideges lenni. Nem találtam a helyem, folyton Kyrára gondoltam, úgy éreztem veszély fenyegeti, és én nem vagyok mellette! Már-már megőrjített a tudat! Felforrt a vérem, ha arra gondoltam, hogy az idegennek köze van eltűnéséhez!..."
Nem mondom, hogy ez a jó, de talán jobb.

"- Hol van Kyra? – ez volt az első gondolatom, mikor megláttam?"

Ha azt akarom érzékeltetni, hogy valaki szereti, és félti kedvesét, ezt írnám:

"- Hol van Kyra? – szegeztem a kérdést az öregnek, köszönés helyett!"... pl.

Remélem érted, amit mondani szerettem volna.
Én egy kicsit "halvérűnek" érzem a szereplőket az előadásodban.

Tudom, ez habitus, vérmérséklet kérdése is, de ha ilyen izgalmas történetbe kezdesz, el kell engedned a fantáziád, aktívnak, fordulatosnak, izgalmasnak kell lenned!
Egy ilyen "mesébe", szerintem nagyon sok minden belefér!
Úgy érzem, mintha nagyon is visszafogtad volna magad, és túl konszolidáltra vetted volna a figurát! ;)

Figyelj jobban a szóismétlésekre is, sok van belőlük!

Kritikát kértél, hát leírtam a véleményem, mert érdekel nagyon a folytatás.
Nem csak a történet folytatására gondolok! ;)))))

Nosza, rajta! Fog ez menni Neked! Nagyon jó kezdés! ;)))



2008-02-29 13:54:17
Szerintem tök jó! Meg ér egy folytatást...:-)
Olyan mintha egy forgatókönyv rövidített változatát olvastam volna. (persze még sosem olvastam olyant...:-)))
Grat.!
Üdv.: Chilli
2008-02-29 13:53:04
Személy szerint nekem nagyon tetszik.És jöjjön a folytatás.Gratulálok.Köszönöm, hogy megmutattad nekünk....