Ha életed útján fordulópontra érsz. Ha elágazáshoz közeledsz, de nem tudod, merre menj. Ha a túlpartra indulsz, de leszakadt a híd. De már nincs idő visszafordulni. Csak menni kell és menni tovább.
Most mit tegyek, balsejtelem, fekete felhők fejem felett. Kavarognak az érzésen, mint a lent zúgó ár és itt fent oly egyedül vagyok. Hátulról noszogatnak „ugorj már” s én lassan közeledem a szakadék felé, de érzem. Érzem a víz sodrását, s ha magával ragad, nincs több reményem már. Kérlelhetlek téged, de ha nincs ínyedre a kérés csak ennyit mondasz „nem értem” s ennyivel el is intézed. Nem hagyod, hogy beléd lássak, beléd szálljak s kivesézzem gondodat. Pedig te talán velem ugranál. Talán. De te : „nem érted”. Pedig oly egyszerű, könnyen fogalmazok, még a bolond is érti s a vak is látja. Hogy nem csak barátok vagyunk. Többen állnak a szakadék szélén s noszogatnak „maradj már” nem ugrom én, eszembe sem jutna.. még sok az elintéznivalóm. De neked? S mit akarsz te, neked van még dolgod itt? Ugorj velem s akkor én is ugrom. De te „nem érted”. Ugorjunk együtt hisz még az ég is egymásnak teremtett minket, legyen közös végünk, szálljunk együtt a madarakkal..De te? Még mindig nem érted. Átfogalmazhatom, úgy megérted majd tán, hogy nekem nem a baráti mosolyra van szükségem, hanem hogy velem repülj, messze-messze kerülj innen. Velem. S te csak kérded: „valami baj van? Nem értem..”
Zúg az ég s sodor az ár egy gyámoltalan farönköt. S te nem érted! Mit nem értesz? Talán bolondnak nézel? Szerelmes szívemet mindennel kitéped? Tégy úgy, nincs szükségem rá, ha te nem jössz velem. Nézz rám ide a szemembe.. nem szeretsz hát? Válaszolj nekem!
De te: „nem érted”
Lenn a pezsgő habok, s fenn a kék ég. Mit választok. Jössz velem? Nem-e? Rendben.. A folyót választom, ha te nem leszel. Akkor vőlegényem a folyó.
Zúgó habok nyelik el, végtelenbe tekerednek, fáradt lomha testet sodorják a farönkkel lejjebb s lejjebb a folyó végén, vízesés várja a szerencsétlent, kit nem értettek meg. S te.. Igen TE! Csak állsz s végignézed a jelenetet. Órákig csak némán figyelsz fejedet csóválva csak ennyit mondasz: „Még mindig nem értem”. Mert így könnyebb hátat fordítani a múltnak.