Feltöltve: 2008-02-25 20:31:21
Megtekintve: 6508
...Az utolsó tájkép...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-02-29 13:55:43
Nagyon komoly kép!
Gratulálok!
Üdv.: Chilli
2008-02-27 16:37:35
Ez igen! Nagyon-nagyon tetszik, a pusztulat hangulat és a színhasználat is ezsméletlenül el lett találva! Gratulálok!
2008-02-26 20:35:27
Igen, erre tartunk!!!
Szép emléket állítassz!
2008-02-26 18:02:17
Köszönöm szépen mindenkinek a kedves és méltató szavakat!!!...Igazából nem tartom fontosnak ,hogy a képeim bármilyen üzenetet is hordozzanak (a hangulatot igyekszem inkább megragadni) de fura látni/olvasni hogy kinek mit jelentenek. Nem mondom ,hogy sorozat egy darabja ez, de születtek 'testvérei' ennek a képnek, hamarosan ezeket is feltöltöm. Mégegyszer köszi Nektek, hogy véleményeztétek!!
2008-02-26 17:48:14
Már többször visszatértem ehhez a képedhez.
Mintha volt gerendák lényegülnének át ismét fákká, kétszeres haláluk után. Valamiféle átváltozás. Az épített világ lépcsője a semmibe vezet, de meg lehet kapaszkodni, s biztonságosan kisétálni, ha tetszik továbblépni. Odahagyva az esengőn tekeredő törzseket, ágakat. Oda, ami lehet fent vagy lent, mindegy. Visszavonhatalan.
Valami hasonlót érzek, ha a képre nézek.
Üdv:Aysa
2008-02-26 14:52:47
Hű! Kép és cím tökéletes!
2008-02-26 13:30:41
Szuper nagyon. Hasonló témákon jár az agyam mostanában, de éppen városban gondolkozom. :D De ezt nem lehetett volna jobban összehozni.
2008-02-26 11:28:29
Azt a kutyafáját!!!!
Csak egyet tudok érteni Mower-rel! Ezek a legyilkolt textúták kemények, tökéletes maszkolással, nagyon jól összerakott kép. Ez a monochrom színvilág úgy megtámogatja a témát, hogy álmodni sem lehetne szebbet!
Lepusztult világunk egy szegmense.
A címet se hagyjuk méltánytalanul elsikkadni: tökéletes!
Grat!
2008-02-26 00:36:02
Ezmekkoradenagyonjó!Ugyanazok az erősségei mint eddigi összes képednek:izgalmas felületek,szépen összehangolt,takarékos színvilág,résmentes illesztések.És még szól is valamiről!Korhadás,pusztulás,erodálódás,szóval a jelen valósága,brutálisan bele a képünkbe.Furcsa paradoxon,de öröm nézni! Grat!