Kilencvenkét kiló
idegent legyőző, magammal nem bíró
Egy elhasznált arc
Simító siker és ráncoló kudarc

S ott állok mögöttem vigyázban
A századik próbát is kiálltam

Végtelen küzdelem
Vakmerő virtus és szaggató félelem
Elkóborolt percek
Mosolygó tollamból zokogó versek

S ott állok mögöttem vigyázban
Őszinte szavaim szívesen kínáltam

Képtelen kérdések
Apró kis örömök, mit örökre bevések
Kevés ki ért
De „szemet szemért, fogat fogért!”

S ott állok mögöttem vigyázban
Az utolsó iskolát régen kijártam

Sosem lesz vége?
Kérdően nézek az elborult égre
Holnap majd talán

Megtudom mit jelent igazán
S ha ott álltok fölöttem vigyázban
Lényeg-e, mit, mikor hibáztam?