Virágok illata száll,
a konyhai jácint életre kel, ránk leheli a nyár illatát.
A szerelmes tavasz utáni szenvedélyes nyárét,
a fülledt, csókos éjszakáét,
mikor a vízben csak mi ketten,
s vágyat keltettünk a parti emberekben.

A csillagok fénye miénk volt, de ma is az.
Bár távol vagy,
a fény a szemedben most is ott ragyog,
olyanok voltunk, mint eltévedt angyalok.

S a fény az eljövendő nyáron is ott ragyog.
A szemedben, egy távoli tengeren,
s az enyémben, bár nem vagy itt velem.
Ragyogunk tovább, mert szépek vagyunk.
Te ott, én itt, köröttünk csillagok.