Feltöltve: 2008-02-23 21:05:46
Megtekintve: 5983
Nincs itt az időm..
Fátyol az arcomon, rejtezem.
Talán nincs itt az idő,
Nincs még itt énnekem.
Szélmalom forgatja szavaim szüntelen
Egyetlen mondatom, nem marad bűntetlen.
Isten nem szeret, vagy mégis,igen?
Próbára tesz? Nem tudhatom,
Mert nem hiszem az igét,
Ami megbocsátja bűneink mindegyikét.
Azt, amit én hiszek, írásban nem leled.
De láthatod, ha mélyen,
Szemembe fúrod tekinteted.
Tükörként bennem, önmagad nézheted.
Nincs itt az én időm. Biztosan tudom.
Szavak repülnek csak, össze sem rakom.
Betűtenger lepi, nyomja mellkasom,
Gondolatkötelek szorulnak torkomon.
Szabadulnék némán, mennék utamra
Nyakamon, a póráz duplán van csomózva.
Nincs itt az időm, várat még magára.
Sokszor leszek vendég(em) kihült kávéra.
Füstös gondolatok, porlepte vágyak,
Mikor üt az óra, régen elszálltak.
Homoktengerré lesz az idő medrében
Az a sok gondolat, ami száll a szélben.
Talán nincs itt az idő,
Nincs még itt énnekem.
Szélmalom forgatja szavaim szüntelen
Egyetlen mondatom, nem marad bűntetlen.
Isten nem szeret, vagy mégis,igen?
Próbára tesz? Nem tudhatom,
Mert nem hiszem az igét,
Ami megbocsátja bűneink mindegyikét.
Azt, amit én hiszek, írásban nem leled.
De láthatod, ha mélyen,
Szemembe fúrod tekinteted.
Tükörként bennem, önmagad nézheted.
Nincs itt az én időm. Biztosan tudom.
Szavak repülnek csak, össze sem rakom.
Betűtenger lepi, nyomja mellkasom,
Gondolatkötelek szorulnak torkomon.
Szabadulnék némán, mennék utamra
Nyakamon, a póráz duplán van csomózva.
Nincs itt az időm, várat még magára.
Sokszor leszek vendég(em) kihült kávéra.
Füstös gondolatok, porlepte vágyak,
Mikor üt az óra, régen elszálltak.
Homoktengerré lesz az idő medrében
Az a sok gondolat, ami száll a szélben.
2008 02.20
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!