Fáradt sugárnyaláb,
Világít előttem
Lassan, de múlik,
Tűnik el, minden.
Többet nézek vissza,
Mint előre.
Mögöttem a múltam,
Még merítek belőle.

Felvillannak
Az öröm percei,
De minden holnapom,
Bánattal teli.
Szabadulásra várok,
Vagy így, vagy úgy.
Hogy szűnjenek végre,
Vállam terhei.

Kevés boldogság,
A szomorúság mellett.
Hogy pont ez,
Miért is kellett?
Nincs válaszom.
Csábít a múlt,
Visszafordulásra.
Megtorpantam,
De tudom,
Végig kell mennem
Égi utamon.

Fáradt sugárnyalábot követek,
Együtt utazom vele.
Ti égi méltóságok!
Másik életemben,
Ti lesztek majd,
Az új barátok.
Fáradt testemet,
Szomorú lelkemet,
Úgy simogassátok.