Feltöltve: 2008-02-21 14:00:21
Megtekintve: 6114
Haladék
Nem haladok,
mentségek mezsgyéje
méri a tegnapot,
ha kapkodok
és szétapróztam magam,
e dirib-darab tevések
pont annyit érnek,
mint ördögfiaknak külön-külön
a juss egyharmada.
Bocskorom port tapod,
finom szemcséjét felveri.
De szárnyam gúzsba magam miért kötöm,
ha ostorként suhogó megszokásból szőtt
köpönyegem nem repít sehová?
mentségek mezsgyéje
méri a tegnapot,
ha kapkodok
és szétapróztam magam,
e dirib-darab tevések
pont annyit érnek,
mint ördögfiaknak külön-külön
a juss egyharmada.
Bocskorom port tapod,
finom szemcséjét felveri.
De szárnyam gúzsba magam miért kötöm,
ha ostorként suhogó megszokásból szőtt
köpönyegem nem repít sehová?
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-02-22 21:54:30
Kedves Chilli!
Nagyon köszönöm!
Írj nyugodtan, örömet okoz!
Üdv:Aysa
2008-02-22 16:22:24
Mennyire mély... Gyönyörű!
A hozzászólásaitok is...
(alig mertem beleírni..):-))))))
Gratulálok!
Üdv.: Chilli
2008-02-22 08:29:06
Kedves fefo! Köszönöm a választ, bíztatót írtál, ébresztőset.
... toporgok,
mókuskerék tengelyén
kel és rója útját a nap,
körre kör, szédülés;
amíg a megszeppent áhitat
nem emel,követ csak magamra
vethetek, az életem
megy mellettem el,
pedig enyém a főszerep...
Ébredek!
2008-02-22 07:58:43
Kedves Gunoda! Köszi! Minden múlékony, remélem ez is!
2008-02-22 06:39:12
"De szárnyam gúzsba magam miért kötöm,
ha ostorként suhogó megszokásból szőtt
köpönyegem nem repít sehová?"
****************************************
Válasz:
mert a szívünk alszik néha
és néma a szánk,
hiába néz ránk
a küszöbünkön topogó tavasz
százezer csillagszemével,
mi még az elfáradt téllel
küszködünk álmainkban,
de már itt van a madárdalos reggel,
szerelmes rigófüttyökkel,
hát söpörjük ki lelkünkből
a sok lomot,
lélegezzük be a tavasz-illatot
ébredjünk! ébredjünk végre fel !
Bánatos szép versedről ez jutott eszembe . Szeretettel fefo.
(Bocsánat, az előbb idejekorán nyomtam meg az OK -t, és hibásan , befejezetlenül ment be a HSZ. Sajnos nem tudtam törölni. )
2008-02-22 06:33:38
"De szárnyam gúzsba magam miért kötöm,
ha ostorként suhogó megszokásból
****************************************
Válasz:
mert a szívünk alszik néha
és néma a szánk,
hiába néz ránk
a küszöbünkön topogó tavasz
százezer csillagszemével,
mi még az elfáradt téllel
küszködünk álmainkban,
de már itt van a madárdalos reggel,
szerelmes rigófüttyökkel,
hát söpörjük ki lelkünkből
a sok lomot, lélegezzük be a tavasz-illatot
ébredjünk! ébredjünk végre fel !
2008-02-21 23:14:52
Juj, micsoda reményvesztettség... jól ismerem ezt a lelkiállapotot. Remélem, gyorsan kilábalsz belőle.