Hogy mennyire boldogít az a tudat,
Hogy szagolhatom a virágokat,
Hogy láthatok és tapinthatok,
Ha akarok, akkor elindulok.
Hogy talpamat védi meleg cipő,
Hogy van, mi kenyérre kenhető,
S odabent hív a tűz ropogása,
S a Kedves kedves danolása.

Hogy mennyi hála fakad most fel,
Hogy szóbaálltál a szívemmel,
És meghallgattad bánatomat
És nem vártad meg a halálomat.
Mert nem gyönyörködsz a haldoklóban.
S a korán lehulló első hóban
Megfürösztöttél engemet,
S az utcánkbéli gyerekeket
Odahívta a kacagás.

Bárcsak gyermek lehetnék!
Hógolyóznék, szánkóznék
S este a karodban megpihenve
Altatna el az esti mese…

Odakinn hópelyhek mosolyognak-
Ránk köszöntött a hideg tél.
De egy kicsiny gyermek szívében
Szereteted tüze él.

2007 Nov.16.