Jajjj!!!

Ha fülembe ébresztő trombitát fújtál,
Felkeltem és rád mosolyogtam,
S visszaaludtam.

Ha megráztál, én talpra álltam,
S fűnek-fának kiabáltam:
Nézzetek! Én talpra álltam!!!

Ha rám öntötted szereteted,
S csordultig betelhettem Veled,
Én addig-addig gyönyörködtem,
Hogy apró-cseprő kötelességem
Halomra gyűlt s a tetején-
Kétségbeesve álltam én,
Toporzékolva, hitetlenül,
Álmodozásom sokba kerül.
S a szemétdombnak tetején
Újra elaludtam én.

Fülembe súgtál: Ébresztő!
Vár a milljó teendő!
S én Rád förmedtem mérgesen:
Tudom én, hogy mit kell tennem!

S nekiestem a szemétdombnak.
Lassan beláttam, hitetlenül:
Nem fog menni egyedül.
Térdre estem s kértelek,
Valósítsd meg a terveimet!

Leültem és várakoztam.
Amerre sodortak, arra úsztam.
S a nyílt tengernek morajlása
Azt súgta, hogy mind hiába!

Köröttem cápák s angyalok.
Nemsokára meghalok.
Kárnak éltem. Sokat ígértem.
Jajj nekem, ha így maradok.

2007 Nov.13.