Elmegyek és megkeresem
Paripámat felnyergelem
Kudarcaim emlékére
Dobok egy szál fehér rózsát
Halott létem sírgödrébe.

Hol van már az ifjúság...
Elszállt mind az erő.
Elhervadó mosolyomban
Ott bújik a szemfedő.
Nincsen élet s halál között
Megmászható szakadék,
Mert kiléptem az életből
És megemészt a halál.

Ha lenne is ott szakadék,
Tömve volna velünk,
Kik élet és a halál között


Mindennap megrekedünk.
Mert megkóstolták tagjaink
A végtelenséget,
És odajutni nem tudunk,
Csak egymáson taposunk.

Tömve már a szakadék
Bomló tetemekkel,
A szertefoszlott,
Túl nagynak hitt
Aranyérmeinkkel,
S a ránk ragasztott
Pecsét helyén
Féregrágta lárva,
Messziről bűzlik
Ez az átkozottul gyáva
Életeknek előásott
Halotti fészek,
"Se forró vagy,
Se hideg.
A számból
Kivetettelek"

2007 Július 8.