Néhány perc

Ha száraz a mosoly, fakó a vigasz,
Ha nem érzed már lábaidat,
Ha jó volna kissé félrevonulni,
Ablakot-ajtót magadra csukni.

Ha kedvességed kevésnek tűnik
S úgy érzed, hogy kihasználnak,
És elveszíted türelmedet
Mert erődön túl megpróbálnak,

Szállj fel, szállj fel, Katicabogár!
Nézd, az égen mennyi-mennyi madár muzsikál!


Ha képtelenség megfelelned elvárásai(n)knak,
Ha kénytelen vagy lentebb adni elvárásaidat,
És megcsorbultak reményeid s elfogynak az utak,
Ha szemedbe mosolyogva maguknak hazudnak,

És telhetetlenkednek, kiknek hálát adni kéne,
Hogy nagyobb nyomor őket eddig az életben nem érte...
Ha eszköz voltál s nem ember, ki segíthet a jóra,
És használtak, hogy önzésüket válthassák valóra,

Szállj fel, szállj fel, Katicabogár!
Nézd, amott egy kedves tücsök-koma Neked muzsikál!

És táncra kél a gyermeksereg, felcsendül a nóta,
Ki nem mondott álmok válnak hirtelen valóra.
Mert mosolyodat tükrözi egy védtelen tekintet,
S hangtalanul köszöni meg azt a néhány percet,
Mit Neki adtál, Övé voltál, s befogadott Téged,
S karjaidban útra kelt egy boldogabb élet!

2006 Június 4.