Könnyező M.-nek

Mennyi-mennyi fájdalommal jár együtt az élet
Nem tudtalak vigasztalni kedves szókkal téged

Könnyed cseppje mázsás súlyként borul éjszakámra
Tucat kérdés egy perc alatt születik világra

Elfojtottad mindazt talán, ami szépen lassan
Partot mosott folyóként egy pillanatra utolért
És elpusztíthatatlan erőt kapva megindult
A felszín fölé törve,
S ólomsúlyú könnycseppekben hullik most a földre

Nem tudom, hogy van-e kéz, mely letöröli könnyed
Vagy egymagad kell keszkenőddel arcod letöröljed

Nem tudom, hogy száz gond közül melyik fájhat jobban
S hogy akaratod miért pont most hever szilánkokban

Csak egy van, amit biztos látok, érzek, tudok, hiszek:
Könnycseppjeid nem hiába áztatják a földet

Mert boldog, aki sírni tud, mert könnyén át is látja,
Hogy nem ily sorsra teremttettünk, s szívünk várva-várja

Hogy történjen már valami és könnyítse a terhet
Induljanak végre felénk meg a boldog percek

Könnycsepped egy kiáltásként hatott fel az égre
S a válasz sűrű áldásokban hullik két kezedbe

"boldogok, kik mostan sírnak, mert nevetni fognak,"
S meglásd, kevés idő múlva mosolyt ád egy hatalmas kéz
Szomorú arcodra.

2005 Dec. 8.