Igazgyöngy

Gyöngyszem vagy a kagyló rejtett,
Puha bensőjében,
Igazgyöngy vagy, s csillogásod
Nem csupán a palástod.
Ahány réteg kopik Rólad,
Bármily mélyre ások,
A csillogó felszínnél is
Ragyogóbbat látok!

Miért élsz a tenger mélyén?
Oly sötét a világ!
Ragyogásod enyhítné
A felszín hazugságát.
Fehérséged átitatná
Csontig aszott szívünk,
Ó be kár! Ó be kár,
Hogy nem ezért kerestünk...

Megelégszünk azzal is,
Ha gyöngysor lesz belőled,
Ha kemény szívünk nem fogad be,
Felteszünk nyakéknek!
Felszínünkön ragyogj tovább,
Takard el a vágyat,
Hogy odabent is ártatlanul
Csillogót találjak!

Ha véletlenül gondolkodnék,
Megkérdeném : "Ember!
Miért kérkedsz oly nagyon
A tiszta igazgyönggyel?
Mért nem hagyod odalent?
Tán ott is többet érne,
Nem fájna, hogy vakságodat
Növeli a fénye."



2007 Február