Történt pár éve, hogy a nő, aki házassága legvégét szenvedte, s a mélydepressziója legmélyebb gödrében csücsült, egyszercsak gondolt egyet, és felmerészkedett egyik este az Internetre. A férje és a fia használta addig a számítógépet leginkább, néha Ő is, de csak a levelezőprogramot ismerte. Megnézte tehát a leveleit, és megnyitotta a keresőt.
Aztán hirtelen ötlettel beírta a társkeresés szót….

Azonnal megjelent vagy tíz oldal a monitoron. A praktikusság okán, a legelsőt választotta. Hogy beléphessen, regisztrálnia kellett. Kicsit nehezen, de átvergődött a kérdéseken és persze egyetlen adatot sem hagyott publikusnak. Aztán kattintott…..

Sokszínű kavalkád jelent meg a szeme előtt hirtelen nem is értette, hogy ez hogy is működik…Csak figyelt és olvasott. Azt rögtön látta, hogy merész helyre tévedt, de a kíváncsiság erős volt benne. Több órára ragadt a képernyő előtt és még senkivel sem beszélgetett. Igaz, sokáig nem jött rá, hogy hogyan is tehetné.
- Nem baj! – gondolta, majd holnap. Furcsa érzésekkel feküdt le akkor este.

Mivel nem dolgozott, másnap reggel, ahogy felébredt, megitta a kávéját és bevette a gyógyszereit, ahogy elő volt írva. Antidepresszánsokat szedett, kedélyjavítókat. Zoloft aztán Medron…..Félt is tőle, mert sok jót nem hallott ezekről, a tablettákról, de érezte, szüksége van rájuk…Miután úgy, ahogy rendbehozta magát, az ágyán az ágyneműt már nehezére esett az ágyneműtartóba tenni, de mert kényelmesebben tudott ülni anélkül, ezért megerőltette magát. Mikor mindezzel megvolt, máris bekapcsolta a gépet, és egy perc múlva a színes beszélgetésfolyamot olvasgatta. Így ment ez pár napig, amikor is egyik este, beírta Ő is, hogy
- Jó estét, sziasztok! - Szinte azonnal válaszoltak rá, meglepően sokan.
- Ez nem is volt olyan nehéz – gondolta és máris egy beszélgetés közepébe csöppent.

A többiek igyekeztek róla megtudni sokmindent, de Ő óvatos volt. Nem mondott magáról, csak általános információkat. Leginkább egy olyan harmincas forma nővel csevegett, úgy látszott Ő sem dolgozik, mert szinte minden időben, amikor csak felnézett, őt ott találta. Talán össze is barátkoztak, bár ez kissé erős megfogalmazása annak a kapcsolatnak, ami kialakult köztük. Mindenesetre bizalmas hangon beszélgettek erről-arról, de főképp a férfiakról. A csinos harmincas azonnal elmesélte neki kalandjait, a legújabb férfia történetét, és persze sok-sok információt azokról, akik naponta megjelentek beszélgetni….

Pár dolgot tudott már, valahogy mégsem érzett késztetést szóba elegyedni egyetlen ott lévő férfival sem. Néha előfordult, hogy a csapodár netbarátnője megkérte, vegyen át üzeneteket az épp ügyletes partnereitől, - néha több is volt neki! – amikor Ő éppen nincs ott. Megtette, miért is ne? Történt egyszer, hogy épp egy ilyen üzenetet közvetített volna, amikor az illető férfi, kérdezősködni kezdett tőle, természetesen a csinos harmincasról. Az érdeklődés őszintének tűnt, ezért a nő meg is sajnálta kicsit s csupán annyit kérdezett vissza, hogy mennyire gondolja komolyan ezt a kapcsolatot, amit épp most akar kialakítani…Ez a kérdés meg a férfit lepte meg, nem szokás egy ilyen helyen visszakérdezni, főleg nem így, és nem ezt. A lényeg az, hogy szó szót követett, mígnem a nő – teljesen véletlenül, csupa jó szándéktól vezérelve - s mint tudjuk a pokolhoz vezető út is, azzal van kikövezve – elvette a férfit a csinos harmincastól.

Attól kezdve már volt beszélgetőpartnere. Egyre bizalmasabb viszony alakult ki közöttük, s a nő őszintén elmondott magáról mindent a férfinak. A férfi is kitárulkozott és elmesélte, hogy altatóorvosként dolgozik Bécsben – beugró orvosként – mert amúgy a modell pályával kacérkodik, fotózásokra jár…stb. Karriert épít. S küldött is pár fotót a portfoliójából. Mi tagadás, a nőnek nagyon tetszettek a felvételek, bele is nézett a tükörbe, s gondterhelt arccal vizsgálta magát.
- Hogy jövök én ehhez a jóképű emberhez? – gondolta.
Kicsit idősebb volt, de miután ezt az elején tisztázták, ez nem jelentett problémát egyiküknek sem, illetve a férfinak biztosan nem, de a nő, már nem volt erről annyira meggyőződve...

Észrevette, hogy gondosabban öltözik fel otthon, és kisminkeli magát, mielőtt a géphez leülne. Hm? Ez már a gyógyulás útja! Örült is meg nem is. Mert ki tudja, mi lesz ennek a vége. Pár hónap után, amikor már szinte mindent tudtak egymásról, a férfi közölte a nővel, hogy Amerikába utazik a modell karrierje miatt, és egy ügynökséggel szerződik. De, továbbra is tartják majd a kapcsolatot egymással. A nő szomorúan fogadta a hírt, mert titkon azt remélte, hogy itthon találkozhatnak majd. Mert ugyan Bécsben dolgozott, de Budapesten volt lakása a férfinak.

Úgyis történt, ahogy a férfi mondta. Szinte naponta „találkoztak” a monitor előtt és felhőtlenül, boldogan társalogtak egymással. Volt ebben már némi erotika is. Ott bujkált párbeszédeikben már a vágy, a találkozás reménye. Úgyhogy, amikor a férfi jelezte, hogy pár nap múlva érkezik, ünneplőbe öltöztette a szívét – lelkét, egész testét és szinte aludni sem tudott az izgalomtól. Aztán az érkezés napján érkezett egy levél, amelyben a férfi arról értesítette, hogy egy exlúzív bemutató miatt, mégsem repülhet haza, csak három héttel később. Nagy csalódás volt a nőnek, de valahogy kicsit meg is könnyebbült.
- Akkor még van időm! – gondolta.
- Addigra rendbe hozom magam – és megnyugodva válaszolta, hogy semmi baj, ami késik, az nem múlik. Így aztán továbbra is csak a neten beszélgettek. Történt egyszer, hogy azt hitte, a férfivel beszél, és viccel vele, - bele is ment a játékba, magázódtak – de mint kiderült a férfi egyik rokonával akadt össze épp abban a szobában, ahol ők szoktak „találkozni”. Botondnak nevezte magát az illető. Mint később megtudta Ő a „fekete bárány” a családban, mert homoszexuális, és néha kölcsönt is szokott kérni, amit természetesen mindig időre vissza is adott. A nő kicsit meglepődött, de túltette magát az élményen hamar.

Amikor a szexről beszélgettek, szigorúan illedelmes keretek között kicsit viccelődve, a férfi azt sejtette a nővel, hogy valamit el kellene mondania. Meg is tette. Bevallotta, hogy Ő viszont biszexuális, és elmesélte első ilyen élményét, ami úgy húsz éves kora körül történt meg vele, egy barátokkal átmulatott éjszakán, ahol is egy negyven körüli férfi rátapadt a farkára. Ő meg hagyta. Bevallottan jólesett neki, amiért lelkiismeretfurdalása is volt sokáig. Azért falta a nőket egymás után, abban az időben – ahogy mesélte. De azóta, nem történt meg vele. A nő elgondolkodott. Már érzelmileg kötődött hozzá annyira, hogy ne lépjen ki az életéből, de ezen kicsit fennakadt. Még nem volt dolga biszexuális férfival. Mit kell ilyenkor tenni? A férfi hamar meggyőzte, - őszinte bűnbánatával, hogy nem vágyik rá, és nem tett semmi ilyesmit azóta sem. Aztán tovább múlatták az időt naponta egymással kellemesen, kedvesen és izgatóan.

Csodálatos éjszakákat köszönhetett a nő ennek az ismeretlen kedvesnek, sosem látta még olyan szépnek a holdat, akkoráknak a csillagokat, mint azokban az időkben. Akkor fürdött először meztelenül a kerti medencében, pezsgőspohárral a kezében, a bársonyfekete eget bámulva…és amikor maszturbált a vízben, elsöprő élvezettel élte meg..

Hónapok teltek el így harmonikus, netes boldogságban. Aztán egyszer modelltáborba vonult egy nagy bemutató előtt a férfi másik tizenkét – hozzá hasonló modelltársával együtt – gyakorlásra. Egy hétig nem beszéltek egymással emiatt. A nőnek valamiért rossz érzése támadt. De abban a pillanatban el is múlt, amikor a képen feltűnt a férfi jól ismert beköszönése! Elmesélte elég röviden, hogy a tábor jól sikerült, bár elég sok munka volt és hogy jól elfáradt. És mégis, valami mintha még, még történt volna, amit nem mondott el….
- És mi történt még? - kérdezte a nő.
- Érzem, hogy elhallgatsz valamit.
- Tudtam, hogy meg fogod érezni, de nem történt semmi különös…- kezdte mondani.A nő akkor már tudta.
- Leszaxizott az egyik srác, rábukott a farkamra és nem tudtam ellenállni neki. – írta a monitorra
- Most haragszol rám? – kérdezte.
- Nem, dehogy. – válaszolt gépiesen a nő.

Aztán már nem is beszéltek róla, valahogy kicsit nehézkesebben gördült a beszéd kereke, de így is vagy egy órát voltak együtt. Nem sokkal ezután, - akkor már telefonon is beszélgettek – egy e-mail jött a férfitól, amelyben megkérdezte a nőt, nem tudná-e kisegíteni pár napra őt, mert az ügynökség csak akkor utalja a fizetését. Ő pedig az édesanyjának, aki itthon van Budapesten, minden hónap elsején szokta a számlájára küldeni a megélhetéséhez szükséges pénzt.
- De persze nem baj, ha nem, - én akkor is szeretlek – írta a levél végére.

A nő most igazán meglepődött. Amikor megkérdezte mekkora összegről, van szó, elgondolkodott. Vajon mire költ egy nyugdíjas, egyedül élő idős asszony havi kétszázezer forintot? De aztán elhessegette a gondolatot magától, mondván, hogy ha ennyit ad az édesanyjának, azt csak becsülni lehet, az Ő dolga. Mindjárt másnap átutalta a kétszázezer forintot egy OTP bankszámlaszámra..A férfi másnap jelezte, hogy megkapta, és nagyon szépen köszöni, pár nap és utalja vissza. Nem is került szóba aztán a dolog, csak mikor eltelt vagy három hét. A nő rákérdezett, mikor kapja vissza a kölcsönt. A férfi azt mondta, azonnal intézkedik, majd jelentkezik. Aztán a nő pár napig hiába várta a neten.

Egy hét múlva kapott ismét egy e-mailt, hogy kórházban van, életveszélyes állapotban és nem tudott írni eddig, mert az intenzív osztályon feküdt, ahol nem volt nála a laptopja, de most már behozatta, és itt van. Oxigénpalackon volt, mert nem kapott levegőt, vizsgálják, hogy mi lehet a baj. Természetesen az ügynökség még mindig nem utalta el a pénzét, de nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy még a szerződésük sincs aláírva, így nincs biztosítása, ami külföldön azt jelenti, hogy saját zsebből kell a kezelés költségeit állnia. A nő megnyugtatta, hogy ne aggódjon, tud még várni.

Azért a kisördög benne volt, amikor kikapcsolta a gépet. Felhívta a barátnőjét, és elmesélte neki az egész történetet. A barátnő hallgatott, majd ennyit mondott:
- Megnézted az elmúlt havi telefonszámládat?
- Miért? – kérdezte a nő
- Mert ha részletes számlád van, akkor szerepelnie kell rajta a külföldi hívásoknak.
- Nem, de akkor megnézem – mondta a nő és erős nyilallást érzett a szívében.

Megnézte. Nem volt rajta egyetlen külföldi hívás sem, pedig jó párszor beszéltek egymással, Ő is hívta, meg a férfi is őt. A telefonszámlával a kezében, le kellett ülnie, mert kiment minden erő a lábából. Hirtelen mindkét vállát nyomták az évek. Fizikálisan is a földbe döngölte a kora.
- Ez nem lehet igaz!

De igen! Igaz volt. A férfi nem volt orvos, csak altató szakápoló a baleseti intézetben, sosem volt modell, a képeket a netről szedte le, életében nem járt még Bécsben sem, nemhogy Amerikában. Édesanyjával élt egy nyolcadik kerületi lakásban, épphogy csak éltek, éjjel-nappal dolgozott és mégsem volt elég a pénz semmire. Nem jutott előbbre évek óta már. És akkor találkozott a neten a csinos harmincassal, aki mint kiderült csak egy dugásra volt jó, de ott volt a „barátnője” a másik nő, akiből, többet nézett ki, és akkor elindult a képzelete…….

Utóirat: A nő – egy internetes nyomozó segítségével – visszakapta a pénzét három részletben, így visszavonta a feljelentést a férfi ellen, aki bocsánatot kért. A rendőrnek azt mondta, hogy a nő volt az oka mindennek, mert egy olyan életet mutatott meg neki azzal, hogy mesélt magáról, amilyenben neki még sosem volt része és valószínűleg nem is lesz. És egy kicsit álmodni akart…