Igen, aki az Internetre kerül, előbb, vagy utóbb találkozik ezzel az ismerkedési formával is. Aztán vagy belemászik, vagy nem. Általában a férfiak a kezdeményezők, de már hallottam az ellenkezőjét is.

Több évvel ezelőtt kerültem tulajdonképpen véletlenül egy csevegővonalra, mondhatnám azt is, hogy terápiás céllal. A chat.hu-ra. Lehet, hogy sokan ismerik is. Ez, egy társkereső-ismerkedő portál. Mint újonc, csak figyeltem, azt sem tudtam eldönteni, hogy melyik szobába lépjek be – mert elég sok volt felsorolva már akkor is.

Aztán, alapos megfontolás után, az erotika mellett döntöttem, gondoltam nagy baj nem lehet, hisz felnőtt vagyok és egy kis beszélgetés – fűszerezve erotikával, még nem ártott meg senkinek. Egyébként is szeretek flörtölni, mint minden nő. Persze, mint új "husira" rögtön „rámharaptak”. De sajnos nem azok, akikre én gondoltam, hogy majd beszélgethetek velük. Az erotika szoba tele volt, márt akkor is tízen- és huszonévesekkel. Akkor gondolkodtam el először, hogy ilyen korú, mondhatnám gyerekek, mit keresnek itt??? Miért nem moziban, színházban, a téren, vagy a Dunaparton vannak, esetleg egy kávézóban a barátaikkal…..stb.

Sok szülő örül, azért is vesz, és vett számítógépet a gyereknek, mert legalább elfoglalja magát - ma már persze sok helyütt követelmény és tantárgy is az iskolákban a használata - és persze rengeteg információ van fenn…. Igen! De rengeteg más lehetőség is van, ezt ne felejtse el senki, és nem árt, ha időnként ránézünk a gyerekre, ha túl sokáig lóg a neten….

Mert az, hogy egy 40 éven felüli elvált, vagy egyedülálló ember itt keres magának lelkitársat, vagy akár mást, még nem olyan meglepő! De hogy 20 évesek???! Ez még hagyján, de – nyilván mindenki tudja, mit jelent a privát beszélgetés egy ilyen helyen - amikor az első beköszönő mondata az, egy tinédzsernek, aki bekattan a szobádba: „ Megkúrhatlak?, vagy Leszopsz kurva?” – az azért már igencsak meglepő volt. Talán még a levegő is elakadt bennem, hisz ilyen irányú tapasztalatokkal honnan is rendelkeztem volna…. Vagy például, amikor egy 30 körüli férfi talált meg, és rögtön azt kérdezte hány éves vagyok? A kisördög játszott velem és azt írtam neki, hogy 13. Viccnek szántam, de lavinát indítottam el vele. Ugyanis egy pedofilt fogtam ki ezzel a válasszal. Az ilyen embereket keresi a rendőrség is folyamatosan, hisz az ismerkedés és megrontás egyik melegágya az Internet a gyerekek kapcsán is. Nos, ez a férfi engem, mint 13 éves kislányt az análszex rejtelmeibe kívánt beavatni teljes részletességgel és bátorítással, hogy az, micsoda élvezet, és Ő szívesen megmutatná, találkozzam vele. Meg is beszéltem egy randevút a Nyugati Pályaudvarnál, a térre. Ő ott lakott közel, néhány saroknyira.

Ha akkor a helyemben, valóban egy 13 éves kislány van, akkor ma eggyel több megrontott gyerek élete indul el azon a bizonyos lejtőn… Ettől kezdve, inkább bezártam a privát beszélgetés lehetőségét és a közösben beszélgettem a többiekkel. Hát voltak ott is cifra dolgok, de azt azért láttam, hogy van egy magja ennek a társaságnak, akik személyesen is ismerik egymást, és leginkább ők beszélgettek. Körülnéztem más szobákban is, pl. a 40-es, 50-es korosztályoknál. Hatalmas meglepetés ért! Nagymamák és nagypapák szájából folyt az erotika és a szex olyan töményen, hogy azt gondoltam, a családjuk rájuk sem ismerne, ha látnák, amit a képernyőre írnak..... Volt olyan férfi, aki erőszakosan rámkattant állandóan, és közölte velem – monitorból monitorba, hogy netszexeljek vele, mert tetszem neki. Amikor udvariasan nemet mondtam neki, akkor közölte velem, hogy beképzelt tyúk vagyok, és vegyem tudomásul, hogy alig várják itt a nők, hogy behívja őket egy kis szexre. Ő direkt ezért jár ide. Van két gyermeke és felesége, akit szeret, de ez itt, különös élvezetet nyújt neki, hisz olyan dolgokat is megtesznek név és arc nélkül az ittlévők, amit otthon a felsége nem hajlandó! Igaz virtuálisan, de a képzelőereje hatalmas, ezért nagyon élvezi. És a lényeg, itt nem számít mekkora a "szerszám". Azt hiszem nagyon sok férfi szereti éppen ezért, ezt a fajta élvezetet. Arc, név és minden nélkül.. Itt lehetsz bármi-bárki, amit elképzelsz magadnak....ha a másik elhiszi!

Aztán volt olyan férfi is, aki egy szál virággal „kopogtatott az ajtómon” és rendkívül udvarias volt.. Vele például, órákat tudtam beszélgetni, mert nagyon művelt, intelligens ember volt. Igen. Beszélgettünk a szexről és az erotikáról is. Bevallom izgatott is, kellemes, bizsergető érzés volt látni a szavakat, amiket leginkább szerettem volna, ha a fülembe suttog valaki. Nincs ebben semmi szégyellnivaló, mint ahogy az önkielégítésben sincs. Sokan zavarba jönnek ennek említésétől is, mert hiszik, rosszat csinálnak. Ma már ezt mindenki tudja, legalábbis a legtöbben, hogy ez természetese dolog, nem csak akkor, ha éppen nincs más megoldás, hanem akkor is, ha éppenséggel van más lehetőség is! A chat.hu portál elég tapasztalatot adott nekem ahhoz, hogy később simán le tudjam kezelni azokat az erőszakos, jellemtelen, nem ritkán beteg, és perverz embereket, akik csak virtuálisan tudnak kapcsolatokat termeteni. Innen, a csevegőről, ma is vannak ismerőseim, szándékosan nem írom, hogy barátaim, mert a barátsághoz azért ennél sokkal több kell, véleményem szerint. Ma is regisztrált felhasználó vagyok ott, de hónapokig eszembe sem jut már felnézni….

Akkortájt fogalmazódott meg bennem, hogy néhány írásomat szeretném feltenni az Internetre, és szeretnék blogot is vezetni. A kereső alapján az első válaszra regisztráltam, ami szintén társkereső oldal, - többnyire ezeken volt akkor lehetőség blogot vezetni, ma már van máshol is, tudom. Akkor, az adatlapomon, rögtön feltüntettem, hogy nem társkeresni vagyok itt, hanem blogot írni, és mindenkit szívesen látok ott, aki olvasni szeretné.. Egy-két ismerkedésre volt próbálkozás levélben, de aztán tudomásul vették, hogy valóban blogot írok, és nem is akármilyent. Rövid időn belül tízezren felüli volt az olvasottságom. Tizenötezernél hagytam abba, és kis szünet után nyitottam újra, másik címmel. Kell a megújulás! Persze, az olvasóim azonnal megtaláltak, meg is akartak. Előrebocsátom, nem szexblogom van, de gátlás nélkül írok arról is, ha olyan téma merül fel, vagy valami miatt kikívánkozik belőlem! És hát, azóta sok minden megváltozott…

Azt gondolom tehát, hogy egyrészt megértem azokat az embereket, akik magányukban az Interneten próbálják megtalálni azt a „társat”, akivel legalább néhány órát, olyan témáról beszélgethetnek, amiről addig mással soha, mert szemtől- szemben nem menne..

Van is olyan, akinek sikerül egy ilyen kapcsolatból igazi társra lelni. Persze, ők a szerencsések. De nagyon sokan vannak olyanok, akiknek a még nagyobb magány jut osztályrészül az ilyen netszex kapcsolatokból, netszerelmekből.. Az embernek ismernie kell a határokat, a határait.. S ha mindketten tudják ezt, s kellőképpen tisztelik, becsülik a másikban az embert, akkor talán még ebből is lehet valami. Ne ítélj, hogy ne ítéltess! – szokták mondani. Senkit sem ítélek el azért, mert menekülni próbál a magányból, a társtalanságból, csak óvom a meggondolatlan lépésektől, a hiszékenységtől, ami már sokaknak a vagyonába, és ha ritkán is, de akár az életébe is került már.