Svéd feleségem volt és a magyar nőkről nincsenek tudatos tapasztalataim. Az első lány, amely szavai belém vésődtek az emlékezetembe, egy német turista lány volt az Alpokban, ahol éppen mint tanuló erdészeti útépítéssel foglalkoztam. Azt hiszem, hogy azt találtam mondani neki, hogy:



- Ich liebe dich! erre azt felelte.

- Das sagt man nincht, das tut man.



Hát ezt meg hogyan? Mit csináljunk vagy csináljak? Nekem ezt még sohasem mondták így, pedig úgy 20 éves lehettem. Szeretkezni nem akart. És pénzem nem volt meghívni őt valahová, de leveleztünk egy ideig és azután megállt a kapcsolat. Mire gondolhatott? Ezt csak később értettem meg.



A feleségemtől persze, tőle igazán megtanultam hogy ha csak mondom, hogy... akkor az levegő. Tehát tenni kell valamit és ahhoz hogy tenni tudjak valamit, amit őt érdekelte, azért sokat kelett tanulni. Mert gondolom most melyik nő akar egy fiúhoz férjhezmenni aki nincs felkészülve a család fenntartásához. Különben mondhatod neki reggeltől estig, hogy így meg úgy szereted, ha lusta vagy, és elvárod, hogy majd a szerelem helyettesíti a családért való munkát akkor.... Egy normalis nő ilyenbe nem megy bele. Az ilyen módra elhitegetni a fiatalokat könnyelműség. De a szerelem belevihet egy ilyen csapdába. De ki az aki erről megtanította a fiatalokat, hogy így tönkremehetnek. Csak egy, a szerencsém csillagának köszönhetem, vagy egy örző anyalnak hogy nem túl felkészületlenül házasodtam.



És akkor, amikor ezen a topikon a szeretről van szó, mint szügséges kelléke a családi életnek akkor, hogy megtörténjen az egyensúly teljesen megfordítom a dolgot. Minden ott kezdődik, hogy tenni kell valamit, hogy szeressenek. Tehát a szeretet a cselekvésből következik, és a cselekvés feltétele, hogy tudni kell azt, hogy mit kell cselekedni. Ilyen a folyamat, és nem ellenkezőleg. Tehát egy család jövője nem úgy alapozódik/lehetséges hogy van szeretet, hanem úgy hogy vannak normális tettek, amelyekből fakadhat a szeretet, és a szerelemre is érdemes.



Itt tehát megfogalmazás nagyon fontos, nehogy félreforduljon gondolat. Mert ha úgy fogalmazunk, hogy a szerelemből vagy a szeretetből indulunk ki, ami megvolt kezdetben ugyan, de már nincs, akkor minek küszködni. Miért? Mert ha nincs szeretett, akkor mi értelme a házas életnek? Tehát elmegyek oda ahol szeretnek. Ès ha már elmentem oda akkor minek a régi kötelék? És mindez csak azért mert; vagy hazudtak nekünk, vagy önmagamat csaltuk meg azzal, hogy a szerelem és a szeretet majd mindent megold. - Nem old meg mindent!!!



netkobzos