Nagyon ügyes vagy!

Jóóóóóóóóó nagyon.HAjci észrevételei hasznosak.Az meg, hogy fotóról van festve ne zavarjon a technika fejlődésével és lehetőségeivel nagyon sokan nyúlnak ehhez a formához.Nem modell hanem fotóref.Igazából fotóról a nehezebb mert 2d-ből vissza kell transformálnod magadban 3d-be.Ami ha igazán sikerül a mélységek térmélységek variálásával visszaadni akkor a kutya sem mondja meg hogy a kép fotóreferenciáról készült.A háttér mélyebb szintónusokkal való variálása igen keményen térbe birja egyrészről helyezni a főtémát.A testeken meg bátran alkalmazz olyan anatomiai alakzatokat kiemelve élesebben elhatáróltabban beledolgozva a testbe amely meg magát a testeket teszik igazán térbeli látvánnyá.Ezt az alakábrázolásoknál lestem el egy igen komoly festőművésztől aki aktivan és sürün alkalmazza ezt a módszert,hogy több árnyalatot formál meg a testen mi ami a referenciákon vagy a modellen látható.A végeredmény minden egyes esetben döbbenetes.A kész rajzon olyan térbeli mélységeket szimulál ezzel a módszerrel hogy az hihetetlen.A következő festményen majd próbálj erre gondolni, hidd el még komolyabbá válik a kész kép.

Húúú,köszönöm szépen mindenkinek!Sajnos belejavítani már nem tudok,mert tegnap elkészült, ma reggel már el is vitték.Ez a második próbálkozásom az olajjal,és nagyon tetszik! Az észrevételetek teljesen jogos,kedves Hajcihő és M.S.E.mester,tényleg sokkal jobb lett volna,ha hangsúlyossabbra festem a fiú kezét.A fotón ,amiről festettem,máshogy ölelték egymást, de meg kellett vágnom a képet,és így már elvesztette azt a bensőséges,gyengéd jellegét a kép.Ezért aztán odafestettem a lány vállára a fiú kezét.Érdekesen néztem ki,ahogy ölelgettem a festőállványon a kartont,mintha a lány válla lenne,hogy lássam, hogy is kellene kb.kinézni a kéztartásnak.Talán épp ezért,a saját bizonytalanságom miatt nem lett elég hangsúlyos a kéz.Ettől függetlenül nagyon jó volt megfesteni ezt a fiatal párt,még akkor is ha fotóról(sokan nemszeretik a fotóról történő festést).
Sokkal felszabadultabban alkottam,most valahogy nem annyira a technikai megvalósításra kellett figyelnem.

Gratulálok Vasi, ez nagyon jó lett! Egyetértek yensennel...majd a következőnél!

Húúú...ez tényleg nagyon életteljes lett! Mintha csak rám néznének... én is a kezét vettem észre, hogy kicsit lehet élesebb. de ennyi. egyébként tökéletes! Grat!

Jó kép! Gratulálok! Úgylátom Hajcihőt is megfogta...:-))))))

Szia Vasi!

Na, alakul ez!:-D

Még egy kicsit bizonytalan vagy magadban, és ezért nem mered szemtelen könnyedséggel kezelni az ecsetet, így a leányzó szája sarkában még merev az árnyék!
Nyugodtan odapöttyinthettél volna egy fénypacát! (Tanulj önmagadtól: A fiú szája tökéletes!)

Ami viszont megbűvölt, és aminek nagyon örülök, az az, hogy ezek az arcok, szemek már élnek, és igazi érzelmeket tükröznek!

Emlékszel, amit régebben írtam arról, hogy pusztán megpróbáltad lemásolni amit látsz, és ezáltal az érzelmeket nem tudtad felvinni a képre?

Na ez itt már nem igaz! Itt bizony a lényeget festetted meg! Az embert a maga lelkével, ami átsüt a képeden!

Látom, a festmény még állványon van! Legyél bátor, és ügyes, és a lány szája sarkát élszd fel! Játsz a színekkel, a fényekkel! (Rendezői bal, azaz a leányzó jobb szájszeglete)
Legyél még bátrabb, és a fiú kezét, ami a lány vállát fogja, merd kissé karakteresebbre (egy parányit élesebb kontúrokkal, mert nagyon a háttérbe mostad) formálni, mert a kompozíciónak nagyon is lényeges eleme, ez a szeretetteljes, szerelmes, bizalmas ölelés!
És merd őket - gondolom én - a háttérből jobban kiemelni, plasztikusabbá tenni (talán a háttér mélyebb és melegebb árnyalatúvá, kontrasztosabbá, karakteresebbé tételével), mert úgy érzem, hogy ez az egymáshoz tartozásukat még bensőségesebbé tenné!

Az arcukhoz azonban hozzá se érj!

Ebből a párból sugárzik a szerelem! Gyönyörűek!

Gratulálok!

Üdv: Hajcihő