Nekem már nincs Anyukám,...
nem tudok szépeket mondani,
de kihűlő kezét
kezemben tudtam tartani,
tenyeremben dermedt
hűvös érintéssé éltető,
símogató melege,
nem zokogtam,
fájtam és úgy ültem vele,
mintha csak aludna,
s ha újból felébred,
ott legyek …; pedig
ébredés nincs,
a legszebb kezek már a
csend markában pihennek,
pecsétet tett a tegnapokra
az a pillanat, a "van" és a "lesz"
már értelmetlen szavak,
a "volt" enyém, velem marad.