Úgy vágyom a kelet minden varázsára,
a sivatagi szélre, a csillagok lángjára.
S pálmák tövében nézni a reggelt,
ahogy az ősi tájon a nap újra felkel.
Hol dicső hadak vívtak nagy csatákat,
és eszmék indultak el a világnak.
S elvesznék a nők szemének tengerében,
melyet még egyetlen hajós sem értett,
és karjaidban érezném a végtelent,
miközben csókolnálak szerelmem.