- Üdvözlöm, Bölcselő Úr! Ugye, megismer?
- Igen, sajnos, ismerem már, Kettőskutyaházy Úr! Ön a jobboldali telekszomszédom. Hová viszi azt a szép csíkos zászlót?
- Ezt? Ezt most már vihetem, mert nincsen Diktatúra. Ezt is a Piacdemokráciának köszönhetjük. Viszem az Alkotmányozó Nemzetgyűlést követelő Nagygyűlésre.
Árpádsávos zászló, Árpád-házi! Mi kell ennek az országnak?! Alkotmányozó Nemzetgyűlés, amelyik megválasztja a királyt, az meg meg majd mindent kijár az országnak. Ez lesz a megoldás mindenre! Akkor béke lesz az Országban, az Országházban! Olyan nagy béke, mint az árpádháziaknál...
- Gondolja, hogy az Árpád-házi királyok alatt olyan nagy béke volt és magyar a magyart nem...
- Igen, gondolom, mert most már nincsen Diktatúra, hanem Piacdemokrácia van, tehát azt gondolok ki, amit akarok!
- Jó, de nem gondolja, hogy mielőtt ilyeneket kigondol, előbb gondolkoznia is kellene, mivel az Árpád-házi királyok...
- Most nincs Diktatúra, tehát nem parancsolgathatja nekem senki, hogy gondolkozzam! Piacdemokrácia van! Megszenvedtünk érte, megszenvedtem érte!
- Bocsánat, Kettőskutyaházy Úr, de az Ön által Diktatúrának nevezett időszakban Ön nagyobbrészt óvodás, majd elemibe járó iskolásgyermek volt...
- Na és?! A diktatúra az diktatúra! Görbe szemmel nézett rám az az óvónéni, pedig csak egyszer dobtam ki Juliskát az ablakon, akkor is félig csak tréfából. Azok a bolsevik tanárok is folyton át akartak nevelni. Egyikük még Lenint is idézte, azt a főbolsevikot: "Tanulni, tanulni, tanulni". Ám én ellenálltam, rá is firkáltam az iskola frissen festett falára demokráciás szabadságért kiáltó jelszavaim!
- Ha lesz rá időm és kedvem, akkor majd szánom Önt, Kettőskutyaházy Szomszéd, múltbeli szenvedéseiért, de most már mennem kell, ha nem haragszik meg érte...ha pedig megharagszik érte, akkor is...
- Csak még egyet: én a Piacdemokrácia Híve vagyok, ezt jól jegyezze meg! Most akárki sztrájkolhat, szabadon, nem úgy mint a Diktatúrában. Sztrájkolnak a vasutasok, tehát nem megy a vonat. Sőt, a sztrájkolók szupersztrájkolnak, így azt sem lehet tudni, hogy melyik vonat nem megy vagy, ha megy, mely állomásig nem. Ó, Szép Magyar Jövő! Holnap lehet, hogy nem megy a vonat, nem viszik el a szemetet, nem mennek be az iskolába a pedagógusok, leláncolják az áruházláncot...Vegyünk példát Csizmaországról, arról a gyönyörű, ájtatoskodó, ártatlanbárányocska maffiademokrataországról, ahol egyre gyűlik a szemét a sztrájk miatt, szabadon, és nem megy...
- Hát, abban igaza van, hogy sok minden nem megy nálunk, például az ország sem megy egyről kettőre, talán többek között azért is, mert közpénzekből magánzsebekbe oly sok megy érdemtelenül...
- Nekünk olyan szabad királyválasztás kell, mint ahogyan Mátyás királyt választották meg a Duna jegén, egykoron! Demokratikusan...
- Mondja inkább úgy, Kettőskutyaházy Úr, hogy r e l a t í v e demokratikusan. Ugyanis az a 15 ezer fegyveres a Duna jegén mégiscsak gyakorolt némicske nyomást a királyválasztó gombocskákra, ami, persze, demokratikusabb, mintha 30 ezer fegyveres lett volna ott, de azért mégis...
- Úgy látom, Ön még eléggé kétkedő magyar, az ilyeneket pedig nem szeretem. Aki magyar, velünk tart! Aki pedig nem tart velünk, az nem magyar! Ilyen egyszerű. Jöjjön inkább velem, királyt követelő nagygyűlésünkre! Ma már piacdemokrácia van, szabad kisgyűlni, nagygyűlni, nekem múltkor sem gyűlt meg a bajom a Piacdemokráciával, amikor azon az évfordulón az a nagy kő nemes toldimiklósosan elrepült a kezemből. Mondta is a bíró, hogy azt nem lehet bizonyítani, mert fejemen volt az a harisnya és a fejem más feje is lehetett volna.
- Látja, ez igaz, az Ön fejéből rengeteg van ebben az országban.
- No és a sógoromat, Lajcsit is felmentették, mert, ugye, azért van Piacdemokrácia, hogy aki nem közvetlenül fenyeget meg másokat, akár ma is bíráskodó rendszerváltott bolsevik bírókat, hanem csak közvetve, az nem vétkes. Ezt minden jogtudor tudja, meg azt is, hogy hiába a jog, ha nem mentik fel a Lajcsit, fejére kerül a dudor. Aztán a Lajcsi tegnap is megfenyegetett, lebolsevikozott egy csomó bírót, meg más közszereplőt, név szerint, hogy ez, meg az fog történni velük, de tehette, mert nem közvetlenül tette, hanem az interneten keresztül, tehát erősen közvetve. Ezért is szép a Piacdemokrácia! Megmondta az egyik fiderikuszműsoros főbíró is a tévében: közvetlenül nem szabad fenyegetni, de közvetve lehet.
- No én nem egészen osztom a Lajcsi ártatlanságáról szóló véleményt, sőt, egészen nem, de most mennem kell...Ám azt el kell ismernem, szomszéd, hogy az Ön fejében is van annyi sütnivaló, mint amennyi demokrácia a Piacdemokráciában. Több nem, de annyi van. No visszlát!
- Viszlát, de ha később meggondolná magát, jöjjön utánam, biztosíthatom: előbb-utóbb rájön a magyar, rájön a Magyar Piacdemokrácia, hogy nem elég neki az a sok vitézkedő pártkiskirály, hanem kell föléjük egy Nagy Király is, aki igazi történelmet is tud csinálni...