Csütörtök délután. Telefon. Itt az Alapítvány. Két jegy a szépségkirálynő-választásra. Állófogadás. Holnap este.
Nemcsak szórakozás, munka. Adománygyűjtés, szórólaposztás.
Jó? Jó.
Péntek délután. Rohanás haza.
Fürdés, hajmosás. Lábszőrtelenítés, arcpakolás, röhejes hajcsavarók. Smink, hajformázás. Kis fekete ruha, diszkrét bizsuk, vadiúj harisnya. Párom eksztázisban.
Elegáns topogó nejlonzacskóba. Kopottas szandál lábra. Puszi, édes.
Orczy tér, este 7 óra. Fullasztó hőség, por, nyakamba hullongó építési törmelék. Villamosmegállóban „nyóckeres” társaság.
28-as villamos. Pocsolyarészeg kínai. Ismerkedni akar. Én nem. A Teleki térig bírom, aztán leszállok.
Hosszas ücsörgés, várakozás. Dögmeleg. Hajléktalanok, romák. Én talpig „rittyentőben”. Guvadó szemek. Szörnyű lehet bombanőnek lenni...
Blaha. 6-os villamos. Tömeg. Szintén válogatatlan. Folyik rólam a víz.
Moszkva tér. Várakozás a kolléganőmre. Rózsaszín nadrágos, mezítlábas őrült. Vagy részeg? Mindegy. Ordítva fenyegetőzik. Az Antikrisztus eljövetelével. (Ide már csak ő hiányozna...)
Kolléganő megment. Irány a Millenáris Park!
Hosszú, mélybordó estélyi, szőke fürtök. Királynő.
Szürke kisveréb. (Mármint én.)
Vörös szőnyeg. Kár, hogy nem bársony... hehe.
Adománygyűjtő doboz, szóróanyagok. Csinos hoszteszek egyformában.
Stand? Az nincs. Eldugott kis asztal.
Cipő átcserél. Szorít. Bűbájos mosoly mindenkire.
Ácsorgás. Gyülekező vendégek. Szépek, csúnyák. Elegánsak, lezserek. Sajtótól, tévétől.
Izgatott szervezők.
Régi királynők. Feltűnőek, gyönyörűek. Tűsarok, párductesten fűző. Csevegés.
Tétován tébláboló szülők.
Még mindig ácsorgás. Sokáig. Érdeklődés nulla. Adományozási kedv szintén.
A cipő szorít.
Nyűgösködő tömeg. Ajtónyitás.
Misztikus homályban úszó terem. Színpad, üresen.
Ülőhely. Végre! Magassarkú lerúg. Végre!
Légkondi. Végre! Gőzölgő testek.
Várakozás. Hosszan. Slampos technikusféle türelmünket kéri. Többször. Az enyém erősen fogytán.
Kezdődik. Na végre...
Mesés kerettörténet. Blazírt, magányos királyfi. Aggódó király. Menyasszonykeresés. Hervadtkás poénok.
Show. Lányok kivetítőn, színpadon, katalógusban.
Szépek. Kevésbé szépek. Egyetemi hallgatók, diákok. Fiatalok, vékonyak, szőkék, feketék. Szinte egyformák.
Lányok miniben. Lányok lenge háremhölgyként. Lányok nagyestélyiben. Műmosolyok, modellmozgás, fenékrázás. Atyaég, húspiac...
Bakibajnok hopmester, király udvari bolond, szédületes artisták, divatos együttesek. Változatlanul unatkozó királyfi. Gyengécske taps. Fáradó közönség.
11 óra. A helyzet változatlan.
Szerintem a királyfi meleg. Egy helyes fiú kéne neki.
Menjünk haza. A lábam bedagadt. Ásítozok.
„But show must go on!”
… A döntő pillanat. Reménykedő, sápadt lányok estélyiben, a nézőtéren drukkoló szülők.
Eredmény. Könnyek. Csalódottság, öröm. Törékeny, szőke baba. Ujjongó papa, mama. „A mi lányunk!”
Keskeny vállra, csípőre, leheletnyi kebelre szalag, lenhajra korona.
Csámpás. Zavartan igazgat.
Fanfárok zengenek, tűzijáték robban.
Korona lepottyan. Gurul.
A királynő utána.
Királynő? Hát, nem tudom...
Éjfél múlt 10 perccel. Mit is keresel te itt?


2006 júniusa