Sötét erdő mélyén...

Sötét éjszaka volt ez is, épp úgy mint az előző ebben a rengetegben, halandó ember
nem látott volna el a saját lábáig, de Kronus és túlvilági katonái tökéletesen láttak
minden apró részletet ebben az árnyakat megszégyenítő sötétségben.
-Áljatok őrt!! - adta ki első parancsát a Sötét Lord, és temploma elé lépett.
Felemelte a kezét amelyben a fegyver pihent, és halkan elkezdett kántálni vélhetőleg a saját nyelvén.
Aztán a kántálás egyre hangosabb és hangosabb lett, míg nem átcsapott eszeveszett üvöltésbe.
Mikor abbahagyta a föld megremegett.
A templom tetején levő nyílásban megjelet egy apró zöld kristály, és elkezdett nőni.
Addig folytatta a nővekedést, amíg el nem érte a magassága a nyílásét.
Megállt, és felvillant. Olyan fénnyel borította be az erdőt, amit még halandó ember nem látott.
A fák levelei lehullottak, ágaik kiszáradtak, némelyik fa gyökerestül kifordult a helyéről.
Ezután Kronus, mintha a változást észre sem vette volna, folytatta a rituálét.
Pengéjét a földbe vágta, mire a templomot körülölelő négy oszlop zöld füstöt kezdett el okádni magából.
A Füst teljesen elfedte az oszlopokat, s mire elszállt, az oszlopok is eltűntek.
Felemeltem a szabad kezét, felüvöltött rekedt hangján, mire körülbelül tíz méterrel alrébb
kirobbant a föld, és előmászott belőle három undorító és hatalmas szkarabeusz.
-Építsétek meg a kriptámat!! - rendelkezett Kronus, mire a szolgák azonnal nekiláttak az építkezésnek.
Fél óra múlva a bogarak végeztek az építkezéssel.
A kripta olyan volt mint egy egyszerű koporsó, csak kicsit nagyobb, és a tetejére az a jel volt vésve,
mint a templom bejárata fölé.
Kronus odalépett a kriptájához, a szeme sötét füstöt eregetett, mikor kirobbant a tető.
Belenyúlt a kripta sötétjébe, és előhúzott belőle egy apró szkarabeusz-szobrocskát.
-Est mo'n de scarabie! - kiáltotta, és a kis szobor életre kelt.
De nem csak hogy életre kelt, hanem kirepült ura kezéből, és gyorsan osztódni kezdett.
Percek múva már több millió kis szkarabeusz rajlott Kronus mellett.
Épp csak hogy a szkarabeuszok befejezték az osztódást, a kripta ajtaja becsapódott, és bezáródott.
-Vajon mikor használhatom újra a kriptámat? - tűnődött a Sötét Lord, de túl nagy
jelentőséget nem tulajdonított neki.
-Majd ha elég erőt nyerek vissza, hogy újra kinyithassam. - gondolta.
-Szkarabeuszok!!Építsétek fel nekem az Idézés Tornyát! - adta ki a parancsot, és a bogarak neki is láttak.
Elindult a trónterem felé, közben azon gondolkodva, hogy hogyan pusztítsa el a világot, és hogy hogyan nyerhetné vissza a teljes erejét minél gyorsabban.
Leült a trónjára, és fejét a kezeibe temetve a gondolataiba meredt.
Gondolkozását hatalmas robaj szakította félbe.
Mikor kiment, hogy megnézze, mi történt, elégedetten látta, hogy amit kért, elkészült.
Ott állt egy hatalmas kőoszlop előtt, amiben világoszölden világító, hosszúkás vájatok voltak.
-Tökéletes... - mosolygott. - Ideje sereget idéznem magamnak, hogy leigázhassam ősi ellenségeimet...
Nekilátott, hogy megidézze magának túlvilági seregét, és felkészüljön a csatára, amiből csakis Ő kerülhet ki győztesen...