Lelkem csobogó patak,
egy nagy hegy tetején fakad,
síma a tükre egyenes,
az egész olyan tökéletes.
Egy csikó ment a vizéhez,
ajkával édesen érintette meg,
kicsiny nyomot hagyva a patakban,
folyik tovább zavartalan,
a vízgyűrűk amit a csikó keltett,
befodrozták,színezték az egészet.
történt egyszer valami,
valami amit rossz volt hallani,
megijedt a ló,átgázolt a patakon
átgázolt a lelkemen,
szétört a tükör nagy darabon,
szétzilált víz,kegyetlen,
idő kell még visszafolyik medrébe,
idő kell még a csikó megnyugszik végre.