Ugye milyen jó volt akkor éjszaka,
olyan,mintha álom volna,
egy szép álom,csak sose el nem mulna,
de elmult,sajnos felébredtem,
nem gondoltam hogy ez megtörténik velem,
hogy aki mindent jelentett,
tőrrel kezében esik nekem,
átgázolva mindenen,
mindenen amit eddig elért velem.
Vérző szívvel a fordulok feléje,
tőrrel a szivemben,amit ő szurt bele,
hanyatt esve a fűben haldokolva csendben,
oda hajol fölém,ott mondja csendesen,
"ne haragudj,bocsájts meg nekem".
Mikor már mindegy minden,
tőrrel vérző szivemben,
beszélni nem tudok,csak a szemeit figyelem,
homályos látás,remegő testem már halott,
csak gondoltam,amit ő már biztos nem hallott,
"dehogy haragszom te buta"
Így megyek lassan a sírba,
amikor a szív már egyre kevesebbet ver,
a karjaidban csendesedek el.