Kedves Szerelmem!

Már oly régóta vártalak,
boldoggá tett, hogy megtaláltalak.
Mint egy elbújt reménysugár,
szívemben új tüzet gyújtottál.
Annyira örültem Neked,
mindent hinni akartam Veled.
Hinni és elfeledni,
egymásba beletemetkezni.
Oly csodás volt minden,
sajnos csak álomszinten.
Csak fájó volt szerelmünk,
ezért is szenvedünk.

Tudtam, hogy ismerlek,
de most is, elengedlek.
Most már nem fáj úgy,
már érzem, van kiút.
Kiút egy másik életbe,
egy idegen, messzi helyre.
Tudom, ez menekülés,
de így lesz enyhülés.
El kell mennem,
ezt meg kell tennem.
A nagy távolság jót tesz,
mindkettőnknek jobb lesz.
S talán majd egyszer,
ha lesz rá ellenszer,
visszajövök és beszélünk,
megértjük az életünk.
De legfőbb vágyam az,
hogy boldognak lássalak.

Kérlek, vigyázz Magadra,
lelkedre, az álmaidra.
Találd meg az Igazidat,
a lelkitársadat.
Utolsó levelemmel búcsúzom,
ezzel még tartozom.