Bánat, bánat megrohantál
pedig hát ki hívott ide?
még mielőtt rámrohadnál
takarodnál, hallod-e!

mindig szegény magyar költőt!
az nem igaz, hogy nem unod
keserű ízeddel töltöd
száját és szívét... tudod

tudhatod, hogy mit gondolok
gyűlölt magány cimboráddal
hogy mit gondolok rólatok
s hogy mégis itt vagy, rád vall

eredj haza, koszos suhanc
ki ész nelkül jársz, ostobán
hang nélkül, titkosan suhansz
kerteken át, üres szobán

kullancs bánat, rám ragadtál
kézen fog magány cimborád
mért nem nyaljátok ti egymást
vagy csak ragadjon ő rád!