Olyan furcsa minden,
Mintha minden más lenne.
Ami eddig szép volt, most csúnya lett.
Amit eddig akartam, már értelmetlen lett.
De mi történt akkor velem,
Hogy minden olyan sivár, olyan kietlen?
Hova lett az erő, ami eddig hajtott,
Hova lett a remény, ami eddig értelmet adott?

Most minden csendes, csupa nyugalom.
Olyan, mintha nem is élnék, csak vagyok.
Hallom a hangokat, látom a színeket,
De nem fogom fel, hogy mit jelentenek.
Miért érzek így, mi ez?
Csak kínoz, és nem ereszt.
Engedj el, ennyi elég volt!
Mit akarsz tőlem? Tudni akarom!
Nem csináltam semmit, hogy ezt tedd velem,
Akkor miért pont én, miért én szenvedek?
Mit akarsz még? Menj már el végre!
Elég volt! És add vissza a régi énem!

Nem az vagyok már, aki voltam, és talán nem is leszek.
Hisz mióta tudom, hogy nem kellek, azóta érzem ezt.