Kedves Limpikém!
Nagyon örülök, hogy olvastad a verseket és írói kritikáidat mindig szívesen fogadom!! Igen, jól érzed, hogy min mentem át, ahogyan Neked sem ismeretlen e tájakon evezés... Annyira szerettem Őt, mint még senkit sem. De utóiratként mejegyezhetem, hogy az illető 10 évvel később bevallotta, hogy nagyon megbánta... Kell ennél nagyobb elismerés? Persze én akkorra már megtaláltam az Igazimat. :)

Egy ember utáni vágyakozásról szól a versed, de nem akármiylen ember után hanem a szerelmed megtestesítője után... Szép vers de sajnos a reménytelenség itatja át a sorokat, egy szerelem amely reménytelennek tűnik. ÉS erre az utolsó különálló 5 sor is tanúskodik. Ez a távol vagy mégis oly közel érzés nagyon ismerős és nagyon fájdalmas, ha valaki tudja,h hogy ez miylen érzés akkor az én vagyok és ahogy a mellékelt költemény mutatja számodra sem ismeretlen érzés ez... Ha az ember el is felejti valamennyire az iletőt, de teljesen soha nem fogja.... Sztem neked is eszedbe jut hogy miylen is volt ha elolvasod ezt a verset... Marniell jól döntöttél h feltetted a verseid :) ÉS én pedig megtiszteltetésnek érzem h elsőként szólhatok hozzá eme versedhez