Az ember azt gondolja, hogy ha valaki odaadja teste és lelke legmélyebb titkait, ez már egyenesen arányos a közös jövővel. Nem gondolunk arra, hogy meddig tart majd, egy hónap, vagy fél év, vagy akár örökre. Csak szeretnénk, hogy tartson valameddig. Amíg lobog a tűz és a szenvedély, addig boldogan kelhessek fel mellőle az ágyból reggel. Nem csodát várok, csak szerelmet, tiszteletet, hűséget és megbecsülést.
Hiszek abban is, hogy ha valakinek fájdalmat okozom, háromszor kapom vissza háromszorosát. És ha már itt tartunk, harmadszorra vett háromszoros elégtételt tőlem a Sors:
Érdekes érzés, mert nem becsapva érzem magam, holott ott bujkál a kétely és fúrja a szívem, hogy talán mégis hazudtak megint. Nem csalódottnak érzem magam, holott megint elveszítettem valakit, aki „fontos” volt.
Fontos: az a személy, akire minimum naponta kétszer gondolsz. Amikor tudod, hogy látod egy óra múlva és majd kiszakad a szíved az izgalomtól. Amikor melletted van és fogja a kezed, de te mégsem tudod elengedni magad. Amikor meg akarsz felelni neki. Amikor azt veszed észre hogy már öt perce bámulod mosolyogva. Amikor elfelejtesz önzőnek lenni. Egy megmagyarázhatatlan nyugalom fog el, mikor átölel. Holott tudod, nem bízhatsz benne, mert kiszámíthatatlan és bizonytalan.
Fájt mikor hallottam, hogy nem találtad még meg azt a nőt, akivel boldog tudnál lenni.
Azért fájt, mert önzetlenül, hűségesen, szerelmesen, őszintén, emberien, boldogan, kiszámíthatóan és biztosan ott feküdtem melletted.
És Te nem vettél észre…