az őrült riadalomban
mindnyájan letettük a lantot és
ki van peckelve a szátok
hát nem láttatok még igazi életet
nem láttatok még igazi dübörgést
ami a szívé meg a testé
nyissátok ki szemetek
mindhiába
ez egy megveszekedett
megpenészesedett átok
nincsen nektek szobátok

csak a szalon meg a lottó
meg a tó és a patkányok
de hogy a szívetek hol van
meg a másé merre foszlik
az már nem számít nem
majd holnap más megmondja
mikor a derekatok törik
belé meg a két lábatok
a fátyolos unalomba
mikor
minden álszent s lomha

és megannyi hullámon
érkezik a fejevesztett
reménytelenül keserű
viszonzatlan és magányos
mindannyiótok álma
mindaddig nyögitek a súlyát
és hordjátok a terhét
míg az érintetlen lelketek
bele nem ütközik
a könyörtelen gerendába
hát látjátok minden hiába

az őrült riadalomban
ahogyan a selymek szakadnak
úgy tépődtök ketté
váratlanul és beletörődve
mégis üvöltötök mikor
elválik az egység
amely sosem volt egyben
és nyelhettek levegőt
vagy haraphattok csókot
akkor sem segít már
nem váltok emberekké
megromlotok mindörökké.