A sötétség csillagai felragyogtak rég,
Szívünk utolsó dobbanását hallja most az ég.
Ordít a vihar legbelül,
De csak szellő látszik kívül.

Hideg szemed pillantása,
Mint a remény csillogása.
Néma ajakad csókját érzem,
Csak az éjszaka csöndjét kérem.

Elmegyünk innen messzire,
A névtelen, szürke ködbe.
S a halavány Hold fényében,
Együtt leszünk, örök békében.