Meddig? Tovább...

Cipődet félre taposod,
nadrágod fél kézzel markolod,
kifogytál magadból,

régi göncöd ráncolódik,
akár gyerektesten az öröklött ruha,
észre rég nem veszed,

üres nejlonzsákod csusszan,
úgy követ, akár
a rossz lelkiismeret,

megtölteni nem engeded,
csak a vonszolás marad,
aszfaltra görbedő árnyékod lesed,

dobhártyádon vánszorgástalan
léptek visszhangja dobol,

a semmibe csoszogsz
a magányoddal szegélyezett úton,
...
és fogy, egyre fogy a telihold.