Ha gondolataid megtöltik képpel,
Csak akkor tudod, mit érzel..
Aki már, csak betűket lát e szóban,
Nem érti, mit is jelent valóban.

Elkopott, megfakult emlékek -
Lelkemben már foszlányai sem égnek...
Napi rutin, robot, mit pár éve,
Az első fájdalom hozott.

Tudtam, az elveszett évekért cserébe,
Egyszer még, választhatok
Szívem szerint, végre!
Csak magamnak kell elszámolnom.
Végeztem mindig, rendesen, a dolgom.

Ne kérd számon hát tőlem a hűséget,
Nincsenek ehhez már nekem emlékképek.
Önmagam tulajdona vagyok,
Annak adok, akinek akarok!

Egymáshoz sodort bennünket az élet,
Ne magyarázkodj, használd ki, kérlek!.
Ajándék! Én elfogadtam,
Tedd ezt te is, csak nyugodtan.

2007 tavaszán