Míg ember él a földön,
lesz talán simogatás,
nem csak magányos halál,
lesz fohász
érted és értem
és nem kell kérnem
egy pohár vizet,
mert az áldott kezet
is ember nyújtja felém
halálom reggelén.

Mig ember él a földön,
lesz talán szeretet,
könnyek és kacagás
és a könyörgő imák
suttogásán át
remények virradnak
minden holnapnak
újra születő hajnalán

Míg ember él a földön
Isten is vele cipeli bánatát
mert ők egymást alkották
és urának templomát
saját lelkében építi fel
és rombolja le
nap, mint nap
az ember

de az Isten csak áld
megbocsát,szeret
és nem ver.