Furcsa idegen érzes járja ma át testünket,
sokan nem érzik ezeknek erejét.
A lágy szellő helyett egykor elvesztett
szereteink simogatást érezzük,
Óriasi esőcseppek helyett
könnyeinket fedezzük fel,
melyek végig folynak arcunkon.
Hideg idő helyett,
a hiányt véljük érezni,
Borongós felhők fölött így nem látjuk a napot kisütni.
Furcsa egy nap ez a mai mikor nem tudjuk,
Mit is érzunk csak a hiány járja át testünk.
Gyertyát gyújtva gondolunk szeretteinkre
S a fény mellett a régi szép emlékekre.
Várjuk a csodát, hogy láthassuk őket,
s a csoda folytán elveszik a varázs.
Hisz tudnunk kéne, hogy bármikor láthatjuk őket
ha testünk-lelkünk s szívünk is úgy akarja.
Tárd ki szíved, tested s lelked,
s engedbe kik ma már nem lehetnek veled.