Minden gyermek őszinte barátja Holdfény Manó, a jó holdlakó. Holdfény Manó különös járművén, a holdfényen szelte át a hatalmas űrt, hogy útjának végén kis szobánkban landoljon, és mosolyogva szóljon hozzánk:
- Itt a jó manó! Huss! Messzire fuss csúf ború!
Mennyi kaland, mit ez az érdekes manó megélt. Nos, hallgassuk csendben, hogy nekünk ma miről is mesél:
Egy reggel gyereksírás nesze ütötte meg a fülem. Mivel ezt sehogy sem szerettem, elindultam, hogy megnézzem: vajon mit is tehetnék? Esetleg segíthetnék? A szokásos, köszöntéssel üdvözöltem:
- Halihó! Itt a jó manó! Huss! Messze fuss csúf ború! No, mi baj van kis komám, elvitték a vacsorád? - kezdtem az ismerkedést a csendesen sírdogáló kisfiúval.
- Neked olyan jó Holdfény Manó! Téged mindenki szeret! Engem még a szüleim is itt hagytak, elmentek! Talán nem is szeretnek már! Pedig holnap lesz a születésnapom, és mégis magamra hagytak! Azt mondták, hogy én már olyan nagy vagyok! - ömlött felém akár a tavaszi áradat, a gyermeki panasz.
Én egy darabig csak hallgattam, majd mosolyogva szóltam:
- Csak ez a baj, nagyfiú? Akkor nem is olyan rossz a helyzet! Ebből könnyen van kiút. Tudod, kis barátom? Egyszer csak, ahogy a Holdról a Földet szemléltem, ebbe a városba, ebbe az utcába, és ebbe a lakásba, pont a másik szobába tévedt kíváncsi tekintetem. Csak néztem-néztem a szüleidet. Ők egy nagyon kedves ifjú pár, akik éppen aggódva készülődtek ajándékot venni neked. Ugyanis nagy ünnep előtt, akiket szeretünk, azokat szokás megajándékozni. Anyukád téged féltve mondta:
- Elhozom én magam is. Szegénykém, még nem maradt egyedül soha, biztosan félni fog!
- Nem hiszem! Ő az én okos, nagyfiam. És különben sem bírod az ajándékot egyedül hazacipelni. - vélte apukád.
- Otthon is akad munka elég! A konyhában a villany sem ég. Az lenne a legjobb, ha egyedül mennék!
- Azt nem lehet! - jött a válsz hirtelen: - Az ízlését én jobban is ismerem.
Tudod, kis haver, ezért vagy te most egyedül. Mondtam, és láttam, akár a hajnali pára, fölszáradt a könnyek árja. A kisfiú, bár egy cseppet még félénken, de azért mosolygott már. Csak egyetlen kérdése maradt:
- Biztos, hogy szeretnek? Hiszen én olyan sokszor vagyok rossz!
- Ó, te az életük fontos része vagy! Az ember hibázhat néha. Ez még nem nagy gond, ha tiszta a szíve, mint neked. Csak egy dolog fontos, a szeretetet, és te a szüleidet nagyon szereted, ahogy ők is téged. Akkor én most megyek. - búcsúztam, majd pá-pát intettem a mosolygó kisfiúnak, bár hírtelen meggondoltam magam. - Csukd le csak a szemed! Egy darabig még itt maradok veled. Azután én is a saját dolgom után eredek. Megkeresem az egyik jó és szép tündért. Néhány szót kívánok váltani vele.
Pár perc múlva már csak a boldogan alvó gyermeket láttuk a szobában, amikor az Éj Tündérrel elmentünk megnézni, hogy mi is történ azóta, azzal a már nem is bánatos gyermekkel.
Ahogy vége ért Holdfény Manó meséje, úgy véget ér az enyém is. Holdfényes jóéjszakát kívánunk kedves jó barát.
- De úgy ám! - szól valahol a jó Manó.