Feltöltve: 2008-01-20 16:13:17
Megtekintve: 6030
Versforgácsok 2.
Egy (ön)koszorús költőre
Borostyánja, mint lojális lián,
gyökeret eresztett homlokán.
***
A mazochistára
Óh, valódi ínyenc e nap,
még egy pofon, mit a fal ad!
****
A fontos(kodó)ra
Amíg ÉN fel nem ébredek,
a napkelte ismétlésben pereg.
***
Borostyánja, mint lojális lián,
gyökeret eresztett homlokán.
***
A mazochistára
Óh, valódi ínyenc e nap,
még egy pofon, mit a fal ad!
****
A fontos(kodó)ra
Amíg ÉN fel nem ébredek,
a napkelte ismétlésben pereg.
***
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-01-22 08:00:42
Tetszik! Azonban a harmadik versszak, nehezen megy le a torkomon, mert halványan dereng a saját gyengeségem...:-))))) Attól függetlenül gratulálok! És szikrázzanak azok a szerszámok a műhelyedben továbbra is!!!
2008-01-21 19:47:56
Köszönöm Nektek! Ilyen fogadtatás után folytatom a forgácsolást!
Remélem benéztek még a "műhelybe":) Egy két mosoly, nem árt!
Kedves Hajcihő! Tetszett a verses derülés:-)Üdv.Aysa
2008-01-21 09:40:49
Imádom ezt a finom szarkazmust. Nagyon tetszik! Grat!
2008-01-21 02:07:51
Csak úgy finoman: //HEHEHE, valamint hosszas HIHIHI! /A baj csak az, hogy akinek szól, fel nem ismeri!//
Üdv: Hajcihő
2008-01-20 19:31:35
Tetszenek. :-)