Buta béka, ül a sárban,
Kuruttyolva, nagy magányban.
Lusta, legyet léprecsalni
Lomha ezért megmozdulni.
Békakisasszonyt sem lát,.
Ki főz neki vacsorát?
Pislog csak a nagy szemével
Kancsalítva jobbra kémlel.
Nicsak! Hopp, egy szúnyog száll el.
Sovány falat csak egy darab
Nyelve így a helyén marad.
Álmodozik a mocsárban
Békadala száll a nádban.

Párját várná vacsorára,
Hogyha volna asztalára.
De se asztal, se békalány
Mi lesz vele? Merő talány.
Torka kuruttyolva zengi:
Miért nem szereti senki?
Válaszol a langymeleg szél:
Ugorj gyorsan, fürge legyél!
Fogjál legyet, meg egyebet,
Hogy hártyatálcádra tegyed.
Így menj udvarolni este,
Mocsárbuliba te beste!
Körberajonganak, érte,
Meglátod majd, hogy megérte!

Hallgatott a szél szavára
S átugrott egy békanyálra.
Elnémult egy pillanatra
S nyelvét villámként kicsapta.
Áramütést adott végre,
S lecsapott egy cecelégyre.
Rovarlárvák tucatjával,
Kész is volt a vacsorával.
Ám mire a hold is felkelt,
Buta béka már énekelt.
Úgy elfáradt éjszakára,
Nem ment el a mocsárbálba.
Mikor nyelve ellenszegült,
Zengő hangja elcsendesült
Dülledt szemét már lezárta:
Elszenderült urasága.