Te vagy nekem a kezdet, s a vég.
A tündöklő napsugár, s az olvadó jég.
Álmaimban gyönyörű álomkép,
Egy édes gondolat, mi életre kél.
Egy aranyló csillag, s vagy ezerniy még,
Tökéletes hópehely, mit elengedett az ég.
A zöldellő erdő, s a virágzó rét,
A csörgedező patak, s a hűs nyári szél.
Egy színes csokor virág, a tavaszi lét,
Egy könnyű pihe, mit felkap a lég,
Egy ölelő kar, mely megóv és véd.
S kérded tőlem,hogy ki vagyok én?
Nélküled bús nő, kit a magány tép szét,
Nyugtalan lélek, egyedül e föld színén.