Ez az ebédmeghívás komoly változást hozott Bendzsi életében. Ha eszébe jutott, hogy nézett rá Lora apja, amikor azokat a szavakat mondta, még a hideg is kirázta. De őszintén szerette Lorát, életében először, mély, tiszta szerelemmel. És viszontszeretve volt. Ez megéri, hogy ne okozzon csalódást. Az ominózus ebéd után, Ő vitte el Lorát bemutatni a szüleinek, azok vidéki birtokára. Édesanyja mindjárt a szívébe zárta a törékeny, csinos lányt. Apja is kedvesen fogadta. Minden rendben volt. Ilyen előzmények után kérte meg Lora kezét egy gyönyörű nyári napon, a tengerparton. És Ő igent mondott.

Lora emlékeiben idáig jutott, amikor csengett a telefon. Gyorsan magához tért és kiugrott a kádból, úgy vizesen rohant a telefonhoz és felkapta.
- Halló? - szólt bele.
- Készen vagy Lora? - hallotta Bendzsi türelmetlen hangját a vonal másik végén - mert akkor érted megyek!
- Rögtön! Adj nekem még egy órát édes és indulhatunk - mondta és belecsókolt a kagylóba.
- Rendben, de igyekezz szerelmem, egy óra múlva ott vagyok, szeretlek! - és letette a kagylót Bendzsi.
- Most már tényleg sietnem kell - bíztatta magát, és kihúzta a dugót a kádból. Gyorsan lezuhanyozott, majd a ruhásszekrény elé ment.
- Mihez van ma kedvem? - kérdezte önmagától, miközben a vállfákat lapozta.

Egy könnyű, zöld színű pamutruhát választott, olyan princes fazonút, testhez állót. Hasonló zöld szatén cipőt vett elő hozzá, és ugyanolyan kis táskát. Aztán leült reggelizni. Már kihült minden a tálcán.
- Nem baj, legalább hamar végzek - és falatozni kezdett. Mindenből evett egy keveset, és megitta a teáját.
- Ebben nincs cukor - jutott eszébe, kicsit kesernyésnek érezte, és a táskája után nyúlt.
Sohasem itta cukorral a teát és kávét, csak édesítőszerrel. Mindig volt nála egy
dobozzal, most is azt kereste. Találomra öntött belőle a tenyerébe pár szemet, és a csészébe dobta, majd megkeverte. Így már nem volt az igazi, de azért lenyelte. Aztán gyorsan,öltözködni kezdett. Hamar belebújt a ruhába, amely remekül kiemelte karcsú alakját, és illett szép, vörös hajához. Egy sima gyöngysor tett a nyakába és ugyanolyan függőket, a fülébe. Enyhe gyöngyház rúzst érintett ajkaira, megfordult kedvenc parfüm permetében, és indulásra készen állt. Körülnézett, nem felejtett- e ott valamit, aztán az ajtóhoz lépett. Hirtelen, erős szédülés fogta el, olyan erős, hogy azt érezte, le kell ülnie. Megperdült vele a szoba, és csak eddig jutott el gondolatban, mert az ajtó előtt összeesett.

Bendzsi akkor már lent várta a kocsiban. Kezdett idegeskedni, hogy nem jön Lora. Felhívta a mobilján, de csak kicsöngött.
- Ez nem lehet igaz! - méltatlankodott, majd kiszállt a kocsiból és megnyomta a
csengőt.. Egy hang felelt:
- Betzvál rezidencia, jó napot kívánok!
- Bendzsi vagyok, Lorára várok, de még nem jött le, kinyitná a kaput, kérem? - kiabált bele a hangszóróba.
- Parancsoljon uram - hangzott a válasz és a kapu lassan nyílni kezdett.

Bendzsi visszaült a kocsiba és behajtott a ház elé. Kipattant a kocsiból és besietett. Kettesével szedte a lépcsőket, ki is fulladt, mire felért az emeletre. Lora szobája előtt megállt és bekopogott. Mivel nem jött válasz bentről, benyitott.
- Mintha valami eltorlaszolná -gondolta. Erővel kellet betolnia, hogy kinyíljon.
Rémülten látta Lorát a földön feküdni. A szívverése is elállt hirtelen. Hang nem jött ki a száján. Csak suttogta, miközben kétségbeesetten próbálta éleszteni kedvesét.
- Segítség! Valaki! Gyorsan! Lora megsérült! - kiáltotta, aztán kirohant a folyosóra. Azonnal otttermett az inas, és pár percen belül az egész ház népe. Lora szobája előtt tolongott mindenki. De Lorán, már nem tudtak segíteni. Negyed órán belül megérkezett a mentő, de már csak a halál beálltát tudta az orvos megállapítani.

Bendzsi kezébe temetett fejjel ült a szalonban a földszinten, és valószerűtlennek érezte az egész helyzetet. Ez nem lehet! Ez nem vele történik! Ma lett volna az esküvőjük. Biztosan csak álom az egész, és mindjárt felébred. Mély kábulatban ült magábaroskadva. Nem tudta pontosan meddig lebegett a semmiben, amikor valaki odalépett hozzá és megkérdezte:
- Ön talált rá uram?
- Igen, én. - válaszolta és felnézett.
- Tarek nyomozó vagyok, a rendőrségtől uram - mutatkozott be neki az idegen.
- Ma lett volna az esküvőnk - mondta Bendzsi és végigfolytak a könnyei arcán.
- Mi történhetett? Van valami elképzelése róla? - kérdezte a nyomozó
- Nem, nincs, fogalmam sincs mi történt vele.
A rendőr látta, hogy sokkal többet nem tud meg tőle, ezért elköszönt, s kérte álljon rendelkezésre a továbbiakban. Közben elvitték Lora holttestét, s csak a hatalmas űr maradt utána. Még mindig ott volt a szobában, csak nem volt látható. Bendzsi azt hitte egy pillanatig, mindjárt előbújik valahonnan, és jót nevetnek, - de sajnos nem így történt. Lora végleg elment. Elment, mielőtt összeköthették volna életüket. Vajon miért? És miért pont vele történik mindezt? - marcangolta magát Bendzsi. Még váltott néhány szót Lora szüleivel és kilépett a házból. Már esteledett. Ilyenkorra, mint férj és feleség ültek volna a repülőn, a nászútukra tartva. .Az esthajnalcsillag szomorúan világította neki az utat hazafelé. Lora illata lengte körül a levegőben. Elhatározta, hogy kideríti mi történt vele. Ez kissé megnyugtatta, majd beült a kocsijába és elhajtott.