Az utca kihalt,
A házak hallgatnak,
Az ajtók zárva,
A függönyök elhúzva.

Nyugat felé sötét az ég,
Még két irányban szintén,
De a negyediken dereng a fény,
Keleten a Nap szép időt remél.

És hirtelen az utca szennyén
Dalolni kezd a tér.
Skarlátvörös, rubinpiros,
Majd aranysárga színek lebbennek szét.

Valahol egy pacsirta köszönti a napot,
S mézédes hangjával felkelt egy kopott,
Bő szárú nadrágot, mely a csillagok
Fényében táncolta át a tegnapot.

Nyílik egy ablak, s egy bozontos fej
Leselkedik ki rajta, meglátva e remekművet,
Melyet a természet saját kezével készített,
Saját kezével, mindenki kedvére.

Nyílik egy ajtó, s egy lány lép ki rajta,
Táskáját a kezében tartva,
A reggelt csodálva indul el arra,
Merre a gyönyörű égitest csalogatja.