Őrjöngő (egy anarchista halála)-(harc a megdönthetetlen ellen)

Őrjöngsz, mert nincs igazad.
Nem adják meg szavad.
Amit elmondasz, senkiben se fakaszt...
Könnycseppeket, szeretet, szánalmat.

Őrjöngsz, mert nincs szavad.
Nem adják meg igazad.
Ne őrjöngje, hallgass!

Van szavad, s van igazad,
van érzelmed, és én meghallom szavad.
Mégis hallgass!

Nekik ne beszélj, ne legyél szánalmas,
nem értenek meg, ezt szolgálja a közérdek,
ne emeled fel hangod, legyen benned alázat,
a hatalmat ne anyázzad.

Őrjögsz, mert nem tetszik az életed,
úgy érzed, nem a saját életed az életed?
Jobbat érdemelsz, van rá esélyed.
Felvilágosítalak kedves barát,
van kiút, csak találd meg a szavak kulcsát.

Már nem őrjöngsz, csak zokogsz,
arcod kezeidbe temeted,
s elveszik benned lázadó éned.
A fegyvert tisztogatod, káromkodsz,
a puskát simogatod, mosolyogsz,
meghúzod a ravaszt, és a földre zuhansz,
koponyád lyukas, odvas,
a harcot elvesztetted, most hallgatsz.