Babits Mihály:Töredékek az Iskolai füzet-ből

"... ahogy magáról az esőt lerázza,
mint keresztvizet egy dacos pogány,
kinek nem csillapul parázna láza,
bár a megváltás cseppje homlokán..."


***

"... ahogy magáról az esőt lerázza,"
morajos kedvvel borong lován,
elfogadta, de sosem találta
megváltó hitét, s néz marconán,

"mint keresztvizet egy dacos pogány,"
megváltást vett fejére közönnyel,
nője csendes, gyermeke halovány,
hintetlen maradt volna örömmel,

"kinek nem csillapul parázna láza,"
hiába zeng a Te Deum fohásza,
lelke nem hajlott szent igába,
hullt volna inkább élte virága,

"bár a megváltás cseppje homlokán..."
üdvösséget mégsem remélhet,
kényszerkeresztény, jó pogány,
áldva is hitetlen kárhozott lélek.