Sok közhely ezerszeresen is igaz, amennyiben helyesen értelmezzük.Ilyennek tekinthető az a közhely is, hogy meg kell becsülni történelmi emlékeinket.Unos-untig elhangzik ez, de Magyarország nagyon-nagyon távol van e téren is a megbecsülés helyes értelmezésétől.A hazafiaskodás nem azonos a hazafisággal.
Az árpádsávos lobogó történelmi emlék, ezen nem változtat az sem, hogy a nyilasok és a velük rokonszenvezők-egyetértők aljas tettek elfedésére használták.
Érdemes elgondolkozni azon: a háromszínű magyar zászlót, a piros-fehér-zöldet talán nem használták fel rengeteg alkalommal nemzeti tragédiák előkészítésére, végrehajtására?
Magyarország történelmi eseményeinek, korszakainak reális bemutatása ma sem valósul meg.Az ország, persze, ezzel nincs egyedül a nagyilágban.Majdnem mindenütt, talán mindenütt így van ez.
Minap az egyik televíziós "hangulatlevezető csatornán" a betelefonáló néne úgy vélte: a kalandozó magyarok csak az avar kincsek visszaszerzéséért kóboroltak el Európában, aki mást vall, rágalmazza őket.Nos a néne csacskasága is különös, de még nevetségesebb, hogy a műsorvezető sem igazította őt helyre, hiszen kell az ilyen nénék szavazata is, nem jó velük ellenkezni.Mire kell ilyen áron is a szavazat? Azt gondolom: semmiképpen sem olyan cél érdekében, amely összhangba hozható egy becsületes hazafisággal!
Múltbeli történelmi tettek, események miatt nem kell szégyenkeznie sem a magyarságnak, sem más nációnak.Az egyrészt nem vezethet sehová, másrészt ezek az események nem szakíthatóak ki akkori társadalmi-gazdasági környezetükből.
A jelennek amiatt viszont már szégyenkeznie kellene, hogy most is hamis értékelést ad a múltról (közel- és távolabbi múltról egyaránt!) vagy ilyet sejtet, illetve a megítélés szempontjából fontos tényeket, részleteket elhallgat.
Az árpádsávos lobogóra egy betelefonáló felháborodottan mondta: az nem árpádsávos, hanem Árpád-házi zászló.Rendben.Ám ez a történelmi emlék, ha az Árpád-házon túlmenő felhasználásával nem is foglalkozunk, igazából mire taníthat egy mai becsületes hazafit? Szerintem arra, hogy a magyarságnak össze kellene fognia az ország érdekében.Többnyire éppen negatív példával tanít.Abban a korszakban sokszor volt trónviszály, magyar fordult magyar ellen, olykor külföldi segítséget is igénybe vett valamelyik tábor a hatalomért folyó harcban, ha tehette.Ilyen trónviszályokkal tele volt egész Európa, így szégyenkezni nem kell ugyan miatta, - de miért kellene elájulni a tisztelettől az árpádsávos zászló láttán, miközben el kell ismerni: érdekes történelmi emlék, ésszerű határok között (és értelmes módon) becsülni kell.
A magyar királyi koronát (a Szent Koronát) is sokszor használták fel olyan célokra, melyek a legtöbb magyar érdekeivel ellentétesek voltak, de egy kisebbségnek nagyon hasznosnak ígérkeztek (ígérkeztek, bár ezek az ígéretek olykor a kisebbség számára sem teljesültek). A magyar királyi korona erről, mint tárgy, nem tehet, de
ha a jelen becsületes hazafiként tisztelné, akkor levonná a múlt bűneiból, hibáiból, tévedéseiből és értékeiből a tanulságokat.
Persze, tudom, nem fogja levonni, legalábbis még sokáig nem.Az ország vezetése, a magyar politikai elit szinte mindent nélkülöz, amit a becsületes hazafiság megkövetel. Ide tartozik a helyes példamutatás hiánya, hiszen nevetséges (és szomorú!), ha a családszeretetről olyan politikus szónokol, aki magánéletében éppen ezzel ellentétesen cselekedett, ha olyan politikus beszél a takarékosságról a haza érdekében, aki szemérmetlenül megtömte a zsebét közjavakból (még ha ezt jogilag nem, csak erkölcsi szempontból kifogásolható módon tette is!).
A mindenkori ellenzék szerepe a hazafiság szempontjából nem csupán az volna (bár a tömegeknek ezt hirdetik és általános ennek bamba elismerése!), hogy a kormány tetteit kritzálja, hanem az: bírálja ugyan, ha valamit helytelennek tart és meg is tudja magyarázni miért, viszont arra is mutasson rá, ami szerinte helyes lépés.
Naiv volnék, ha a magyarság összefogására számítanék e jelenben (bármennyire is fontos volna ez!), hiszen látom: ami Magyarországon van, az, bármilyen rút is, világjelenség, a mostani társadalmi rendszer lényegéből fakad, így igen mérsékelten lehetne változtatni rajta.Hazafiság helyett inkább hazafiaskodás van, amely mögött rendszerint a többség érdekével ellentétes ön- és csoportérdek áll, de azért hozzá kell tennem, hogy a lakosság nagyrésze is meglepően elbutított (bár, ha a mammutcégek által irányított média tevékenységét tekintem, akkor ez utóbbin sincs csodálkozni való).
Mindez, amit leírtam, csak egy kis "írásbeli beszélgetés" önmagammal a naplómban, persze, lehet, hogy beletekint egy-két gondolataimmal rokonszenvező.Talán idetéved egy-két csacskamacska tollforgató is (abból a fajtából, amelyik szatíráimra szokott ostobácskán rányávogni annyit: "Nem humoros!"), de utóbbiaknak azt tanácsolom (mivel nem szívesen vesztegetek rájuk sem szót, sem betűt): inkább valamelyik "hangulatlevezető párttévé-csatornán" hazafiaskodjanak.

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból)