Szia Hajcihő! Én megértem, amit írtál, hiszen magam is az olló szárai között vergődöm, és hol innen, hol onnan vágnak belém. Remélem, igazad lesz, és talán Dávid éppen ezzel a rövid, de ütős "valamivel" tárazza be parittyáját. Ha mással, az sem baj... csak lőjön!

Szia Gunoda!
Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy miképpen is lehetne az emberek fejébe beleverni, hogy a mi politikai osztályunk, és azon belül a politikai elitünk, a gazdaságosság szent tehene előtt hajlongva (valójában önös érdekektől, és tökéletes érzéketlenségtől, morális analfabetizmustól vezettetve) miképpen is teszi tönkre azokat a dolgokat is ebben az országban, amelyek nem az elmúlt szocialistának csúfolt államkapitalizmus zörgő csontvázai, hanem valós, a közösség igazi érdekeit szolgáló értékek.
Sokszor vajúdtam azon, hogy miképpen is értethetném meg, hogy az egyetlen lehetséges kiutunk az, hogy megértse mindenki, hogy a jobb-, és baloldalunk egy olló két szára, és - hogy eközött - mi az ország népe vagyunk a kegyetlenül szétvágott, szemétre szánt papír, és ők, miközben pengeéles szavakkal rohannak egymás felé, csak karcolják egymást, amíg mi sosem gyógyuló sebeket kapunk.
Sokat töprengtem azon, hogy miképp értethetném meg, hogy ne egymás ellen forduljunk - a kedvükért - ádáz szavakkal és tettekkel, jobbról, vagy balról beszerzett ostoba jelszavak ordibálásával, hanem legközelebb, amikor ennek az ollónak a két pengéje ismét a mi gyilkosunknak akarja megválasztatni magát, akkor a válaszófülke magányában szavazzunk érvénytelenül, mindkettőt beixelve, hogy ne legyen legitimációjuk, a mi továbbgyilkolásunkra, hogy kikerüljenek a hatalomból, vagy legalább gyengüljenek meg, hogy kicsorbuljon az élük.
Nos ebben a karcolatodban megmutattad, hogy az értelem és az érzelem összetalálkozhat, hogy a megvert seregként kivonuló emberek nem az egyik, vagy másik oldal áldozatai, hanem a gonosz egészé. Gondoljanak bármit is a politika oldalairól.
Remélem, hogy amit írtál, elgondolkodtat sokakat, és fel is szabadítja őket a - bármelyik oldali - elfogultság alól, és egy lépéssel közelebb visz bennünket ahhoz, hogy a saját kezünkbe vegyük a sorsunkat, egyszer majd odasöpörve a politikai elitnek nevezett demagóg, lélektelen szemetet a történelem szemétdombjára.
Amit írtál fel-, és megrázó volt. Megfogalmaztad benne azt, amit én a nagy eszemmel, csak hűvös szavak lélekig el nem jutó tömegével tudnék.
Talán ez a kis karcolatod lehet Dávid parittyájában, a Góliátot ledöntő kavics.
Köszönöm.
Üdv: Hajcihő

Döbbenetesen jól megírtad.

Köszönöm, hogy olvastátok! Élőszóban is elhangzott, négyszáz tüntető előtt. Elkeseredésemben írtam, amikor megszüntették anyukám munkahelyét. Ő a történet kapitánya. Ami őt illeti, megtalálta a folytatást, igaz, egy alacsonyabb szinten, ám sok kollégájának nem volt ilyen "szerencséje": azóta többen súlyos betegek vagy halottak közülük.
És, hogy kinek állt érdekében? Vannak ötleteim, sajnos. És az egyikük "gazdasági megfontolásainak" magam is ki vagyok szolgáltatva. No comment. :((

Kedves Gunoda! Ez nagyon sajnálatos dolog, s egy igazán gonosz gondolat fogalmazódott meg bennem. Azt kívánom, hogy akinek az érdekei miatt ilyenek történnek, az ott legyen rosszul, ahol az általa lebontatott kórház kapuja állt valaha! Aztán valamennyi idő után jusson el a helyettesítő kórházba, de nehogy meghaljon, csak szenvedjen maradandó károsodást, hogy később lehessen elgondolkodnia a dolgokon!:-((( Tudom, nagyon gonosz vagyok, de ez van! Üdv:dodesz

Megrendített az irásod, tudom gyakran előfordul az életben az ilyen és ehhez hasonló rossz fordulatok sora, a kilátástalan helyzetek fojtogató szorongása. De mégis azt mondom hogy az illő, " gyászidő" letelte után a bölcs ember mégis előre néz és ha keresi - meg is találja - helyét az élet folytatásához. A hátramutogatás a vádaskodás a sors és a kárt okozók örökös kárhoztatása elveszi az életkedvet. a küzdőképességet, és reménytelenségbe süppeszti a lelket. Tapasztalataim hosszú sorából fűztem le ezt a következtetést. Egyébként nagyon jó az írásod, rengeteg mai embernek életérzését, keserűségét is élethüen fejezi kis. Soraimat mégis megfontolásra ajánlom szeretettel mindenkinek . fefo