Valamikor régen, mindegy, mit reméltem.
BUDAPESTen éltem, vagy éppen vidéken.
Tanultam, sportoltam, rosszra nem gondoltam,
kicsi kerék voltam a társadalomban.

KÖSZÖNöm az életnek a sok-sok szépet,
Amit akkor adott! Jaj, miért ért véget?
Tücsök voltam akkor, aki csak hegedült,
Ki a pódiumról mára már lekerült.

Senkit sem érdekel, milyen szépen húzta,
Gyűjtött volna KINCSet, akkor tán megússza!
Most a TELEFONját lesi állandóan
Jön-e visszajelzés innen, vagy amonnan?!

Kell-e valakinek a dolgos két keze?
Elszáll-e a bizonytalanság fellege?
Ki segíti fel majd, ha elgyengül teste?
Tán a KEGYes HALÁL! Vagy esetleg az se!