szombat délután van
csúszós utcán megyek
hermelin hó-palást
borítja a hegyet

szememmel pásztázom
a távoli tájat
tündöklő háttérben
ritka téli tárlat

dér-sálat viselnek
utak, fák és bokrok
tüll-fátyol köd mögött
menyasszonyi csokrok

menyegzőre készül
fagy, a hideg széllel
együtt paroláznak
uralkodó téllel

jégkristály pohárral
amint koccintanak
sejtelmes mosollyal
összekacsintanak

hosszú lesz a lagzi
amíg így mulatnak
hívatlan vendégnek
mind ajtót mutatnak

nap is kívül marad
nem mulatnak vele
kristálypalotában
nincs is ott a helye

tél a házigazda
zúzmarát hint széjjel
sziporkázó hóban
mulat egész éjjel

égbenövő felhő
hó-gyöngyfüggönyt ereszt
jégcsapok díszítik
háztetőn az ereszt

vége a sétámnak
hegyet alig látom
meseszerű tájból
épül a világom

2008-01-12